1715. évi XLIX. törvénycikk

bünbocsánat a szatmári megegyezésben kitüzött határidőn belől hazatértek részére, s másoknak, kik arra a határidőre vissza nem tértek, számüzetése

Ámbár a legujabb lázadás fejeit Rákóczyt és Bercsényit s bármely rangu és rendü párthiveiket a szatmári megegyezés előtt összesen és egyenként országgyülésileg számüzték s ilyenekül mondották és jelentették ki.

1. § Minthogy mégis Ő császári királyi felsége, az osztrák fejedelmeknek velük született jóságánál s kegyelmességénél fogva, félre téve sok millióra menő megkárosodásának tekintetét, egyedül a szivek egyességének s az óhajtott béke gyorsabb elérésének okából, az ily számüzés szigoruságát ugyancsak azon szatmári megegyezéssel mérsékelni méltóztatott (melyet Ő legszentségesebb császári királyi felsége legkegyelmesebb meghatalmazása alapján, főméltóságu Pálffy János gróf ur, tábornagy s Magyarországon a császári királyi vitézlő katonaság főparancsnoka s Dalmát, Horvát és Szlavonországok bánja, szokott erélyével és elmés katonai bölcsességével, s a dolgok elintézésében elsajátitott ügyességével, Ő legszentségesebb felségének teljes megelégedésére, s ennek a megegyezés minden pontjára és záradékára vonatkozó legkegyelmesebb helybenhagyása mellett, szerencsésen kieszközlött); s noha ezt a helybenhagyást Ő legszentségesebb felsége más legjóságosabb nyilt parancsaiban is közzétenni méltóztatott, melyek tartalmánál fogva az emlitett főnököknek és követőiknek összesen és egyenként, nemcsak azoknak, a kik akkor rögtön és azonnal, hanem másoknak is, ha az emlitett szatmári kiegyezés alkalmával kitüzött határidőig az Ő királyi felségének tartozó hüségre s engedelmességre visszatérnek, általános bünbocsánatot, s életükre és javaikra nézve kegyelmet adott, és minden kihágás, meg az Ő felségének s hiveinek okozott minden kár örök elfeledését kegyelmesen kijelentette:

2. § Mivel mégis a kitüzött határidőre, s következőleg a bünbocsánat és kegyelem elfogadására, maga Rákóczy és Bercsényi s némely mások is vissza nem jöttek, sőt a szörnyü felségsértés ki sem mondható bünében mostanig is makacsul megmaradtak: ezért mindazokat, kik a fennjelzett határidőre meg nem jelentek, vagy a fentebbi módon vissza nem jöttek, s igy jelenleg is távol vannak, előbb nevezett főnökeikkel s vezéreikkel együtt, mint törvényes királyuknak s a hazának nyilvános ellenségeit, és mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit, a jelen határozat erejével összesen és egyenként törvényesen számüzötteknek s az érdemelt törvényes büntetés rájok szabása végett mindenütt üldözendőknek s elfogatandóknak, összes ingó és ingatlan javaikat pedig a királyi kincstár részére elkobzandóknak nyilvánitják s jelentik ki.

3. § A kikkel való minden érintkezést s közlekedést az országlakóknak, összesen és egyenként, felségsértés büntetése alatt, egyszerüen és kereken eltiltják.

4. § Mindazokat pedig, kik a mondott megegyezés alkalmával vagy az abban kijelölt határidőig, vagy már a megegyezés előtt s mostanáig visszatértek, s a hüség esküjét letették, a számüzetés alul felmentik s ezen felül ugyanazon szatmári békekötés szerint, az általános bünbocsánat és a császári királyi kegyelem részeseivé teszik.

5. § E helyütt azonban mégis hozzáadván, hogy az e mozgalmak alatt elvesztett s még meglevő ingó dolgokat, ezek birtokosaitól, az ama mozgalmakba nem vegyült előbbi uraik törvény uján visszaszerezhessék.

6. § S ezen kivül, hogy a vármegyék tisztviselőit, a fekvőjószágok tiszttartóit s a kamarai jószágok és jövedelmek kezdőit is s más ezekhez hasonlókat, kik ugyanis köz- vagy magán, de idegen néven hitükre bizott javakat vagy jövedelmeket kezeltek (a mennyiben tudniillik vagy főnökeik fel nem mentették őket, vagy be nem bizonyithatják, hogy az ily jövedelmeket vagy amaz idő közintézményeire, vagy főnökeik használatára forditották) a jóságos bünbocsánati levelekben is kivett más tisztviselőkkel egyenlően, számadás alá vessék.