1723. évi IX. törvénycikk

hütlenségi bünt magukban foglaló esetek

A köznyugalom biztosabb fenntartása, meg a jó és békés országlakók védelme végett, a karok és rendek Ő legsz. felsége kegyelmes elhatározása mellett, végezték:

1. § Hogy a felségsértésről eddig alkotott törvényeknek, nevezetesen az 1715. évi 7-ik törvénycikkelynek és a jelen országgyülés 5-ik cikkelyének erőben hagyásával:

2. § A Hármaskönyv első rész 14-ik cziméhez képest azokat, a kik nyiltan a szent korona, királyi felség és az ország közállománya ellen támadnak s ellenszegülnek:

3. § Ezenkivül a második rész 16-ik czime értelmében azokat a hiteles pecsétekkel hivatalból eljáró birákat, hiteles helyeket és hiteles személyeket, a kik ilyenképen hamis leveleket készitenek;

4. § Továbbá a hamis pénzverőket, vagy a kik ily pénzekkel tudva és nyilvánosan, mintegy ötven forintnyi mennyiségben élnek:

5. § Épen ugy azokat, a kik az ország belső állományának feldulására vagy felzavarására akármiféle embereket behoznak és felfogadnak.

6. § Azután a nyilvános eretnekeket, a kik tudniillik a kárhoztatott eretnekséghez ragaszkodnak;

7. § Nemkülömben az ország s ahhoz kapcsolt részek végvárainak gonosz szándéku elvesztőit s föladóit;

8. § Azokat, a kik a törököknek és más hitetleneknek, tudniillik ez ország vetélytársainak és ellenségeinek fegyvert s háboru idején eleséget szolgáltatnak;

9. § Továbbá azoknak zaklatóit, letartóztatóit s kifosztóit, kik kárhozatos felekezetükkel felhagyva, Törökországból ez országba s ennek kapcsolt részeibe menekülnek itt tartózkodás végett;

10. § Valamint azokat a harminczadosokat és másokat, a kik a külföldiekkel a királyi jövedelmek csorbitására öntött arany és ezüst kivitelére nézve társaságba lépnek s az ily aranyat és ezüstöt az országból alattomosan kiviszik:

11. § Továbbra is hütlenség bünében, tudniillik fejük és a részükre eső ingó s ingatlan javak elvesztésében kell elmarasztalni.

12. § Az ártatlan és a bünössel osztozatlan gyermekek s testvérek osztályrésze, továbbá anyai és anyai ősi javaik, valamint a hitvesi jogok, a mások pénze s követelése, az 1715. évi 9-ik törvénycikkely értelmében s a sértetteknek az előbbi esetekből felmerülő kár (a költségekkel) megtéritése, mindig épen maradván.


  Vissza az oldal tetejére