1723. évi XLVIII. törvénycikk

a tékozlókra rendelendő zárlatról

Hogy a közügyről s a családokról mennél jobban legyen gondoskodva, Ő legsz. felségének jóságos beleegyezésével végezték:

1. § Mihelyt a közvetlenül megelőző törvénycikkben megnevezett egyik vagy másik rendü perből a fekvőjószágok eltékozlása tudomásra jutna, vagy másképen is kitünnék, hogy valaki tékozló: az ilyenekre azoknak a megyéknek a hatóságai, melyekben ezek javai feküsznek, zárlatot rendeljenek, s a fekvőjószágokat valamelyik osztályos rokonnak, vagy ennek nemlétében, egy jólelkü és tisztességes, birtokos embernek (évenként teendő számadás terhe alatt) ama megyék részéről meghatározandó illő dij mellett, kezelés végett át kell adni.

2. § Melyeknek jövedelméből, ha netalán adósságok lennének, a törvényes kamat fizetendő s azok tulajdonosának a javak jövedelméhez s a kifizetendő adósságokhoz arányitott, és a megye részéről megszabott ellátásáról gondoskodás történjék.

3. § És ha a javak ez előbb leirt módon a terhektől megszabadultak s a tékozló javulása bekövetkezett: azokat ismét ennek kormányzása s haszonvétele alá kell bocsátani; ha pedig a javulásnak semmi reménye sem mutatkoznék, továbbra is zárlat alatt maradjanak.

4. § Azonban a törvényes és szükséges, meg a jogos és okszerü jelzálogokkal való terhelések és ezek feltételei, a Hármaskönyv első részének 59. és 60. czimei, s az 1638. évi 29. s 1655. évi 52. törvénycikkelyek értelmében is (az ingó és ingatlan elsőszülöttségi, mint hitbizományi s az 1687. évi 9. törvénycikk tartalma szerint elidegenithetetlen javakon kivül) a magok épségében maradván.