És mivel méltóságos Löwenburg János Jakab, római szent birodalmi gróf urat, Ő császári és királyi szent felsége udvari kamarájának tanácsosát és a magyar ügyekre nézve kirendelt kamarai bizottság elnökét, valamint Békésmegye főispánját, noha még 1687. év előtt (mint ezt az e felől kivett oklevéllel bizonyitotta) magyarrá fogadták: azonban az akkori időben Ő királyi felsége szolgálatában volt elfoglaltsága miatt távollévén, beczikkelyezése elmaradt: ezért az ország karai és rendei őt maguk közé és társaságukba felvettnek és elfogadottnak, a jelen törvénycikkel kijelentik.
1. § Továbbra is bizván háladatosságában, hogy az ország és nemzet iránt igaz és hasznos polgárnak fog mutatkozni. És miután felvétele már az emlitett 1687. évi 26-ik törvénycikk megalkotása előtt történt, azt határozták, hogy az ugyanazon törvényben foglalt egész honfiusitási dijat nem tartozik fizetni.
