1741. évi XLVI. törvénycikk

az egy és egyedül igaz római katholikus hitnek Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban továbbra is föntartásáról

Ő királyi szent felségének a legjóságosabb és legnagyobb Isten iránti kiváló tiszteletét és örökké hüséges alattvalói iránt érzett igazán anyai kegyelmét a karok és rendek - mint a kik eddig is tapasztalták s jövőre is kétségtelenül tapasztalni fogják, hogy a fönt nevezett Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban a hitlevél és törvénycikk által is megállapitott s minden másnak megengedése vagy türése nélkül föntartott és magának Krisztus Urunknak vérével öntözött és megalapitott s az apostolok és egyházi szent atyák által tanitott egyetlen és egyedül igaz római kath. hitnek és vallásnak egységén alapszik nem csak saját benső, hanem Ő királyi szent felsége szomszédos tartományai lelki egyesülésének is legkiválóbb és legfőbb föntartása és boldogsága - hódolattal ismerik el, midőn Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karainak és rendeinek egyértelmü esedezésére és Isten igaz tisztelete növelésére s irgalmának és áldásának naponkint való bőségesebb előmozditására, legkegyelmesebben és legszentebbül méltóztatott jóváhagyni, hogy azon Dalmát-, Horvát- és Szlavonországoknak az igazhitü vallás javára és föntartására alkotott helyi törvény szabályai ez országgyülés alkalmával megerősittessenek.

1. § A királyi szent felség legjóságosabb s egyszersmind legkegyesebb elhatározásához képest tehát, valamint a karok és rendek egyértelmü beleegyezésével és szavazatával, azok a törvényszabályok megerősittetnek.

2. § És valamint az 1723. évi 86. és a benne hivatolt és itt is megerősitett czikkelyek szerint már elrendeltetett, hogy azon országok területén a római katholikus hitet vallókon kivül mások ne legyenek jószág birtoklására képesek: ugy a földesuraknak az igazhitü vallástól idegen gazdasági tisztjei is a fönt nevezett országokban képteleneknek nyilvánittatnak a jószágok igazgatására.

3. § A mi pedig a varasdi és károlyvárosi kapitányságokat illeti: hogy a mondott igazhitü vallást onnan se fenyegesse valamely sérelem, mint Ő királyi szent felsége legkegyelmesebben kijelentette, maga fog arról intézkedni.

4. § A görög szertartásu nem-egyesültek metropolitájának pedig a fönt nevezett országok területén a fönt emlitett szertartásu papság és nép fölött semmi joghatóság nem engedtetik.

5. § A mi pedig a katholikus egyházzal egyesült szvidniczi püspöknek a marchai monostorból való kizárását s a Philipovich Simon ellen fölhozott egyéb kihágásokat illeti: fönt nevezett Ő királyi felsége gondoskodni fog azoknak alapos kinyomozásáról, s azonfelül méltó megfenyitése, valamint a károsultak illendő kárpótlása felül is határozand.

6. § Gondoskodni fog arról is, hogy a meddig ott más görög szertartásu nem-egyesült püspökök is leendenek: minden kihágástól és háborgatástól tartózkodni kötelességöknek ismerjék.