Miután a királyi szent felség ugy az országnak országgyülésileg összesereglett karai és rendei előtt a királyi trónról tett kegyelmes előterjesztésével, mint hozzájok intézett iratával a bajor választó fejedelemnek rosszindulatu cselekvéseit és ez ország szent koronája ellen is táplált igazságtalan követelését fölfedezni; s egyszersmind e szorongató körülmények között, midőn ugyanis a nevezett választó, a franczia király nagyszámu katonaságától segittetve, Felső-Ausztria tartományát ellenségesen megtámadta, és magát Bécs városát is, a felséges ausztriai ház székhelyét megszállani és azután ezt az országot és kapcsolt részeit is kétségtelenül megtámadni készül; a fent nevezett királyi felség hadserege továbbá Sziléziában a porosz király hasonló erőszakosságával szemben, ugyanott el van foglalva, a fent emlitett karokat és rendeket nem csak a magyar nemzet ősi vitézségére, és a nevezettek ellen, mint magának és örökös országának ellenségei ellen, fegyverfogásra jóságosan buzditani, hanem saját szent személyét és fönséges királyi gyermekeit is hü magyarjainak hüségébe és tanácsába legkegyelmesebben ajánlani méltóztatott: valamint a karok és rendek Ő királyi szent felségének, asszonyuknak és királynőjüknek, a maga hü népe iránt ebben is tanusitott legkegyelmesebb bizodalmát, anyai szeretetét és hajlandóságát legmélyebb alattvalói hódolattal fogadták, és a király, ország s annak szent koronája, az 1723. évi 1. és 2. czikkelyekben foglalt országgyülési törvények által megerősitett és alapitott igaz jogainak védelmére életöket és véröket áldozni egyhangu lelkesedéssel igérték, ugy a mondott bajor választó s a király és ország más ellenségei igazságtalan törekvéseinek elnyomására minden lehető eszközöket kész szivvel alkalmazni igyekezvén, habár a szükséges katonaságot rendes alakban zászló alá gyüjteni, az idő rövidsége nem engedi, mégis a fenyegető veszélyre való tekintetből, őseik példáin lelkesülve, az előadott czélra s csak ez egy alkalomra és szükségre, végül azon föltételek és óvadékok mellett, hogy ez által az ország alaptörvényei, s a nemesek ősi kiváltságai, jogai és szabadságai (melyek megtartása felől a fent nevezett királyi felség az ország karait és rendeit ezuttal is legkegyelmesebben biztositotta) semmiképen sérelmet ne szenvedjenek, és hogy belőle bármely jövendő időkben következtetést vonni ne lehessen: az ország általános fölkelését elhatározták.
1. § A mely általános fölkelés czimén először is tényleg kiállitanak huszonegyezerhatszázhuszonkét az ország portái szerint kivetett gyalogot, kik hat ujonnan alakitandó ezredbe lesznek beosztva, és zsoldjukat összes tisztjeikkel együtt (kik közül a törzstiszteket ugyan Ő királyi szent felsége fogja fizetni és kinevezni, a többieket pedig bezárólag a századostól kezdve a vármegyék az ezredesekkel egyetértőleg nevezendik ki) az ország adóalapjából kapják, s ugyanazon alapból lesznek a vármegyék, városok s elkülönitett portákkal biró helységek és kerületek által, beszámitás mellett, ruházandók, s minden szükséges kellékekkel (a puskán, zászlón, dobon és sátrakon kivül, melyekről Ő királyi szent felsége fog gondoskodni) hasonlóképen beszámitás mellett fölszerelendők;
2. § Azon, ez irányban külön kifejezett óvás mellett, hogy akár a fölkelés tartama alatt, akár megszüntével az ezekben bármiképen felmerülő fogyatékok betöltésére és ujonczok állitására a karok és rendek semmi szin alatt ne köteleztessenek és soha ne legyenek kötelezhetők.
3. § Fölkelnek azonkivül, az 1715. évi 8. czikkelyhez képest, az összes nemesek; és mindazok a személyek, kiket a törvény ezen nevezet alá foglal, bármely méltóságban, tisztségben és állásban legyenek, fegyvert fognak ragadni.
4. § Azonfelül pedig, az alább megirandó föntartások mellett, és jövendőre való minden következtetés nélkül, a fönt nevezett királyi felség szentséges személyének a jelen válságos helyzetben való védelme, s az országnak és szent koronájának az imént emlitett ellenséges bántalmaktól való megoltalmazása végett, a fentebb idézett 8. czikkelyből folyólag kötelezett személyes fölkelésen kivül, az összes birtokos nemesek egy-egy nádori porta után egy-egy lovast, fegyverekkel és a szükséges kellékekkel fölszerelve, a lehető leghamarább kiállitani, és a fent előadott szükség esetében, a közeledő 1742. hadi év lefolyásáig eltartani, készséggel, lelkesen és önként ajánlkoztak.
5. § Hogy pedig ugy azon személyes fölkelésnek, mint a porták után ajánlott lovasok kiállitásának szabálya és módja körül, a vármegyékben, városokban és az elkülönitett portákkal biró helyek és kerületekben támadható bármiféle nehézségek megelőztessenek, arra nézve Ő szent felsége jóságos beleegyezésével a következőknek szemmeltartása határoztatott el. Mindnyájan az emlitett nemesek és a kiket a törvény ezen nevezet aláfoglal, akár személyökben, akár a maguk helyett állitandó, fegyverekkel és más kellékekkel jól ellátott, alkalmas lovasok által, az alább megnevezendő kerületi főparancsnokoktól idejében tudtokra adott határidőben és helyen, az országon belül, az 1435. évi 7. czikkely értelmében, az 1681. 46. czikkelyben kifejezett és a máskép cselekvőkön ugyanott megirt mód szerint végrehajtandó büntetés terhe alatt, megjelenni tartoznak.
6. § A szükebb vagyoni tehetségü nemeseket pedig, a milyenek az egy telkes szabad udvarosok és a czimerlevelesek, a kik ugyanis sem fölkelni, sem egyenkint maguk helyett valakit állitani nem képesek, a megyei tisztviselők becsü alá veszik, s bölcs belátásuk és lelkiismeretes mérlegelésük szerint fognak azok többen együtt egy lovast állitani és eltartani.
7. § Azok a birtokos nemesek szintén, a kik hadi szolgálatban vannak, az 1542. évi 44. és az 1681. évi 46. czikkely szerint, hasonlóképen a birtokos özvegynők és gyámoltak az 1547:13. és 1622:21. czikkelyek értelmében, valamint a megyei tisztviselők is személyök helyett, az 1542. évi 24. czikkely rendeléséhez képest, lovakat állitandanak.
8. § Az osztozatlan, egy kenyéren és egy házban élő atyafiak, az 1545:19. czikkely értelmében csak egy lovast állitanak.
9. § Nem különben az egyházak papi nemesei, az 1662:5. és 1681:46. czikkelyek értelmében, és mások, a kik koronajószágokon élnek, mint különben is adózástól mentesek, ugyanazon módon, a hogy az ország többi nemesei, fölkelni és táborba szállani köteleztetnek.
10. § Továbbá minden kincstári és kamarai jószágok, portáik arányában állitanak lovasokat.
11. § A jászok, kunok és filiszteusok birtokosa * magáért ugyan egy, azonkivül pedig azok mindegyik portája után egy-egy lovast fog adni.
12. § Hasonlóképen a hajdu városok, ugy portáik után, mint külön mindegyik város a maga egészében egy-egy lovast állitand.
13. § A czimzetes püspökök, azután a káptalanokba be nem kebelezett birtokos apátok és prépostok, a javadalmas főesperesek, monostorok, társházak, székes házak s a birtokos konventek, az 1595. évi 14., 1662:5. és 1681:46. czikkelyek szerint fognak lovasokat állitani. A monostorok pedig a lelki gondozásra fognak kebelökből nehány személyt küldeni.
14. § A soproni javadalmasok, azonban megyés püspökök becslése szerint, ugyancsak az 1681:46., a birtokos apáczák pdig az 1518:4. czikkely értelmében fognak lovasokat állitani.
15. § Egy-egy káptalan, testületileg véve, a föntebb idézett 1681:46. cz. rendelése szerint fog egy lovast adni.
16. § A lelkészek (kivéve azonban a szegényebbeket), megyés püspökeik lelkiismeretes becslése szerint, jövedelmeik arányában, az 1545:23. cz. rendeléséhez képest fognak e szükséglethez járulni.
17. § A vármegyékben és városokban lakó idegenek, harminczadosok, vámosok, postamesterek és gyorskocsitartók, valamint a só-, bánya- és más uradalmak tisztjei, a szénégetők és mások, a kik az 1681:46. és 1662:12. czikkelyekben emlittetnek, a megyei, illetőleg városi tisztviselők lelkiismeretes becslése szerint hasonlóképen hozzájárulandnak e szükséglethez és ezt a rendelkezést a kamarai vagy katonai hatóságok semmiképen ne akadályozzák.
18. § A nemesekül tekintett szabad királyi és bányavárosok mindegyike is egy lovast fog kiállitani; a portáik után állitandó lovasok helyett pedig minden egyes nádori portától száz rhénes forintot fognak ezen fölkelés szükségleteire letenni, melyek szintén az emlitett czélra lesznek forditandók. Ha pedig a mágnás, főpap és nemes urak rendjéből többen különféle vármegyékben volnának birtokosok: nagyobb könnyebbségök végett, az 1649:3. és más idézett törvénycikkelyek értelmében is, azon vármegyében, a hol állandó lakhelyük van, állithatják ki a lovasokat, ugy azonban, hogy a rájok más vármegyékből eső illetmény felöl azon vármegye tisztviselője előtt, a hol állandóan laknak, elegendő bizonyságot mutassanak föl. Szabad lesz pedig azoknak, a kik saját személyökben kelnek fel, a portáiktól állitandó katonákat maguknak vezetni.
19. § A jó rend föntartása és a zavarok kikerülése végett továbbá, a különben az 1595:17., 1596:11., 1598:5. és 1681:46. czikkelyek rendelése szerint, a vármegyék jelvényei és zászlói alatt táborba szálló katonaság maguk a vármegyék által századokba osztassék, s közüle az 1545:20. czikkelyhez képest a képesebbek s alkalmasabbak tisztekké tétessenek.
20. § Mivel pedig az ország törvényeivel megegyező bizonyos táborozási szabályzatnak is kell lennie: Ő királyi szent felsége méltóztatott kerületi főparancsnokokat kinevezni, még pedig: a dunántuli kerületben nagyméltóságu és méltóságos Galanthai gróf Eszterházy József urat, az ország biráját, Komárom vármegye főispánját, a fent tisztelt királyi felség valóságos belső titkos tanácsosát és tábornagyot;
21. § A dunáninneni kerületben nagyméltóságu és méltóságos Galanthai ifjabb gróf Eszterházy Ferencz urat, magyar királyi főlovászmestert és Borsod vármegye főispánját s ugyancsak Ő királyi felségének valóságos belső titkos tanácsosát és lovassági tábornokot.
22. § Továbbá a tiszáninneni kerületben nagyméltóságu és méltóságos Keresztszeghi gróf Csáky György urat, a fent tisztelt királyi felség tábornagyát, és egy magyar lovasezred tulajdonosát, valamint Szepes vármegye örökös főispánját.
23. § Nem különben a tiszántuli kerületben nagyméltóságu és méltóságos Nagykárolyi gróf Károlyi Sándor urat, a királyi szent felség valóságos belső titkos tanácsosát, tábornagyot és Szatmár vármegye főispánját.
24. § A mely fölsorolt főparancsnokoknak tisztök és tennivalójok lesz, a rájok bizott kerületben a vármegyékkel érintkezni, az e végett szükséges rendelkezéseket megtenni és ugy a felkelő nemességet, mint a kiállitandó lovasokat is a fölvonulásban, a táborban és a visszajövetelkor vezérelni.
25. § És ámbár a fölkelők, és a portákról kiállitott lovasok, saját költségükön lennének kötelesek az országon belül katonáskodni, és mindenki magáról és hozzátartozókról gondoskodni tartoznék: mivel azonban nem lehetne jó szerrel az élelmezésre szükséges dolgokat magukkal vinniök: ezért a fölvonulás és visszajövetel alatt mindazon vármegyék, melyeken az átmenet történik, a szükséges kenyeret, szénát és zabot, azonban szabályozott áron és készpénz-fizetés mellett ki fogják szolgáltatni az átvonulóknak.
26. § A hadseregben és táborban pedig a föntartás és élelmezés felől a királyi szent felség oly intézkedéseket fog kegyelmesen tenni, hogy a kenyeret és zabot a királyi tárházakból kaphassák; még pedig a kenyeret mindaddig ingyen fogják kapni, mig annak ára az erre szánt összegből kitelik; azután pedig ugy ezt, mint a zabot a szabályzatban megállapitott áron, készpénzzel fizetendik. Ha azonban a nemes katonaságnak, a hazai törvények értelmében, az ország határain tul kellene mennie: azon esetben Ő királyi szent felsége annak eltartásáról kegyelmesen gondoskodni és intézkedni fog.
27. § Hogy pedig a felkelők az előadott módon minél könnyebben fentarthassák magukat: szükséges az összes élelmi szerek és eladó dolgok árát igazságosan megszabni; mely czélból a megyei tisztviselők azon élelmi szereknek és eladó dolgoknak saját kebelökben szorosan megtartandó árszabását minél előbb ki fogják dolgozni.
28. § Egyébiránt mindazon akármilyen állapotu emberek, akik a táborba és hadsereghez eladás végett élelmi szereket visznek és szolgáltatnak, vagy azokkal kereskedést üzni akarnak, minden harminczad, adó és vám fizetése alól mentesek lesznek.
29. § És hogy mind a porták után állitandó, mind a személyek helyett küldendő zsoldosok fizetésére nézve kellő rend és országszerte egyenlő zsinórmérték alkalmaztassék és hogy annál könnyebben kiállithatók legyenek, s uraikkal szemben minden követelődzésnek és viszálkodásnak eleje vétessék: havi zsoldjok együtt a kenyérrel, egy-egy ételadagra három forintban, szintugy egy-egy takarmányadagra is három forintban állapittatik meg.
30. § Ezen fizetés czéljából minden zászlóaljhoz egy, vagy a szükséghez képest több biztos nevezendő ki a vármegyéktől, kiknek a zsold fizetésére szükséges pénz átadatik; ezek pedig a katonákat annak módja szerint kifizetik, s arról a vármegyei tisztviselők előtt számolni fognak.
31. § Hogy végül a fent mondott katonaságnak mindenféle kihágásai megakadályozva legyenek, határoztatik, hogy az 1545:44. és az 1596. évi 21. czikkely ujból megerősittetvén, ehhez képest a fent irt módon a megyék által kinevezendő kapitányok, a kihágás és elkövetett vétség minősége szerint sommásan járjanak el, és minden panaszosnak és megsértettnek rögtön elégtételt szolgáltassanak. Ha pedig erre nem lennének képesek, vagy elmulasztanák: a fent emlitett kerületi főparancsnokok lesznek jogositva az efféle kihágásokat kellő módon orvosolni.
