Dicsőséges emlékezetü fenséges Károly herczegnek, Lotharingia és Bar fejedelmének, a keresztyén köztársaság és annak védőbástyája, tudniillik ezen ország körül szerzett nagy és a késő jövendő által is sok magasztalással emlegetendő érdemeit, melyek a jelen országgyülés 4. törvénycikkelyének során is kifejezvék, az ország karai és rendei ezuttal is hálás emlékezettel tisztelvén; nemkülönben az oly nagy hősök dicsőséges vérének hasonló nagy és öröklött erényeit s kiváló tulajdonait, melyeket az emlitett fejedelem másik unokája, ugyanis Károly Sándor fönséges herczeg úr, aranygyapjas vitéz, Ő királyi szent felségének kormányzója és kapitánya az osztrák Belgiumban tábornagy és egy gyalogezred tulajdonosa, hasonlóképen a keresztyénség esküdt ellensége ellen, élete veszélyével és nagy neve dicsőségére ez ország védelmében tanusitott; valamint a magyar nemzet iránt érzett különös vonzalmát hálás lélekkel tudván és megismervén: tartozó hálájok jeléül, jószántukból és egyező értelemmel ugyanazon fönséges herczegnek az országos honfiuságot fölajánlották, és előrebocsátott meghivással őt Magyarország igaz és kétségbe nem vont tagjainak sorába és kebelébe, jövendőbeli törvényes leszármazóival együtt, minden dij nélkül, egyetértő szavazatukkal befogadták és tőle a szokásos esküt fölvették;
1. § Erős reménységgel bizván, hogy a föntnevezett fenséges herczeg az ország jogainak és törvényeinek védője, gyarapodásának és hasznának minden időben lelkes előmozditója leend.
