1744. évi erdélyi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi, Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmátija, Horvátország, Szlavonia királynője; Ausztria főherczegnője, Burgundia, Brabant, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantura, Parma és Piacenza, Limburg, Luxemburg, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia herczegasszonya, a Svábföld és Erdély fejedelemnője, a római szent birodalom, Burgau, Morvaország, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófnője, Habsburg, Flandria, Tirol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska, Artois, Namur (grófja) és a székelyek ispánja, Elszász tartomány grófnője; a Szláv Márk (őrgrófság) Pordenone, Salina és Mecheln urnője; hitvestársi czimen Lotharingia és Bari herczegnője; Toscana nagyherczegnője:

A jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet, hogy a midőn mi, a mi kedvelt erdélyi örökös fejedelemségünk és az abba kebelezett részek iránt való legkegyelmesebb és szinte anyai gondosságunknál és töprengésünknél fogva, a mi hiveinknek, ezen fejedelemségünk s az abba keblezett részek három nemzethez tartozó összes karainak és rendeinek, a legközelébb mult 1743-ik évi augusztus hónap 21-ik napjára, fejedelemségünknek Szeben szabad királyi városába, közönséges országgyülést hirdettünk volna, és ott a mi királyi főkormányszékünknek, meg az említett összes karoknak és rendeknek, a kik ott egybegyülve valának, a mi őszintén kedvelt hivünk tekintetes és nagyságos római szent birodalmi Czernin gróf Theobáld altábornagyunk, egy lovassági legio ezredese, és hadseregünknek eme fejedelemségben helyettes parancsnoka és egyben ezen országgyülésre kiküldött teljhatalmu királyi biztosunk utján, ezen fejedelemségünk és az abba kebelezett részek közállapotát érdeklő egyéb ügyek között, kegyelmesen megengedtük, hogy a mi erdélyi fejedelemségünknek és az abba keblezett részeknek ama köztörvényeit, melyek az ezen fejedelemségünktől és az abba keblezett részektől is elfogadott és megállapitott trónöröklési törvény (pragmatica sanctio) rendelkezése értelmében, a magunk és a mi ausztriai királyi házunknak emez erdélyi fejedelemségünkben s az abba keblezett részekben való trónöröklési jogát és uralkodását, meg az ausztriai főherczegek mindkét águ utódlását ugyanezen pragmatica sanctio erejénél fogva minket, a miképen az összes örökös tartományokban és országokban, ugy a többször emlitett fejedelemségben s az abba keblezett részekben is, mint a néhai szentséges VI-ik Károly római császárnak, Németország, Spanyolország, Magyarország és Csehország királyának az elsőszülött leányát és mindenben egyenes örökösét megillető törvényes és közvetlen utódlást, továbbá ugyanezen fejedelemségnek és az abba keblezett részeknek karai és rendei részéről irántunk tett hüségi esküt; nemkülönben a melyek az emlitett karok és rendek részéről a fenséges fejedelem úrnak, Ferencznek, Lotharingia és Bari herczegének, Toscana nagyherczegének, a mi igen kedvelt férjünknek uralkodó társul való meghivását, elfogadását és kijelentését; meg a társuralkodói esküt és azonfelül az annyiszor emlitett fejedelemségünk és abba keblezett részek, ugy egyházi, mint világi dolgokra tartozó jogainak, törvényeinek és kiváltságainak királyi megerősitését; valamint a három nemzet egyesülését és az ott jelzett országlakosok esküformájának módositását; továbbá a római-katholikus, meg az evvel valóban egyesült görög-katholikus vallásra sérelmes czikkelyeknek, az eltörlését; ugyszintén a kolozsvári jezsuiták társasága birtokainak a fiscális fekvőjószágok sorából való kivételét és végül az erdélyi „Approbata, Constitutiok” III-ik része 12-ik czime egyetlen czikkelyének a megmagyarázását tárgyazzák, beczikkelyezzék és miután az emlitett királyi főkormányszékünk meg az előbb mondott karok és rendek a jelen év januáriusában az emlitett országgyülésnek az érintett Szeben városunkban való folytatása mellett, az alább beiktatott czikkelyeket mindnyájuknak közös akaratával és szavazatával és hasonló beleegyezésével, meghozták: a rendek elnökének és a három itélőmesternek hiteles aláirásával és pecsétjével ellátva ezeket a czikkelyeket alázattal elibünk terjesztették és egyértelemmel és egyszivvel felségünknek alázatosan kérték, hogy mi azokat a czikkelyeket a melyeket a gyakran emlitett fejedelemségünk és az abba keblezett részek közös és alapzatos jóllétére, boldogulására és megmaradására alkottak, az azokban befoglaltakkal együtt összesen és egyenként, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén és azokhoz királyi és fejedelmi jóváhagyásunkat megadván elfogadni, királyi és fejedelmi hatalmunknál fogva helyben hagyni, megerősíteni és ezen fejedelemségünk meg az abban keblezett részek, és az összes maradékaik számára alaptörvényül kegyelmesen megerősiteni; valamint e fejedelemségünk s az abba kebelezett részek többi köztörvényei és végzései módjára törvénykönyvbe vezetve, ugy magunk megtartani, mint másokkal és mindenkivel megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyeknek a tartalmuk ez * :

Előbeszéd

Tudja az egész keresztyén világ, hogy ez az erdélyi fejedelemség, a fenséges ausztriai háznak dicsőséges és szerencsés jövendőt igérő uralkodását, a saját elhatározásából és önkéntesen, mily nagy örvendezéssel, meg annak a legönzetlenebb kegyelmessége és egyszersmind igazságossága iránt való legmélyebb meggyőződéssel és bizodalommal nem csak, hogy elfogadta; hanem, hogy attól az időponttól kezdve a jelenig, milyen nagy igyekezettel törekedett arra, hogy hüségét és engedelmességét ugy, a mikép ez fejedelemmel szemben az igaz és őszinte alattvalókhoz illik, folytonosan kimutassa. Hogy pedig mindezek a késő maradékokra is átszálljanak; mivel az uralkodó királyi szent felség, a mi örökös fejedelmünk kegyelmessége, minekünk, az erdélyi három nemzethez tartozó összes karoknak és rendeknek, azt a boldogságot juttatta részünkbe, hogy miután az ősi országai fölött az uralom és kormányzás Ő felségére átszállott, mindjárt a következő 1741-ik esztendőben, a mi követeinket trónusának a szine elibe bocsátotta és tőlük, a kik Ő felségének az utódlására és összes rendek tetszéséből örökkétartó fényt és Istennek áldását kérték volna, az Ő felsége iránt való engedelmességre nézve, a hüségi eskü letétele tárgyában hitelesen kiállitott okiratot kegyelmesen elfogadta és az országok fenséges főherczeg örököse részére, hüségük és tetszésük jeléül, az ámbár csekély, de jó szivvel küldött ajándéknak alázatos átnyujtását megengedte; sőt az összes rendek hódolatteljes kérését és sérelmi panaszát is legkegyelmesebben átvette; minthogy végre az elmult 1743-ik év augusztus hó 21-ikén megkezdődött és most itt Szeben szabad királyi városban folytatott országgyülésünknek is, azt a hatalmat, hogy az országgyülési czikkelyeket, ugy az előző okiratokból, mint ama válaszból, a melyet az emlitett követek magukkal hoztak, kivehető királyi engedély mellett egybe szerkeszthessük; mi, az összes karok és rendek, Ő felségének ezt a valóban anyai kegyelmességét kedvesen fogadván, mind az előterjesztendő tárgyak nagy jelentőségénél, mind pedig az Ő felsége iránt való buzgó lelkesedésnél fogva, Ő felségének a parancsára nem lankadó buzgalommal mindenek előtt az ő szentséges személyét, meg az ő igazságos és törvényes örökösképen való utódlását; azután pedig a fenséges főherczeg társuralkodását tárgyazó öt törvénycikkelyt szerkesztettük meg, a mely törvénycikkelyek az azokra vonatkozólag adott kegyelmes elhatározással visszaküldetvén, azokat a visszaérkezésnek ugyanazon május 15-ik napján mindnyájan közös egyetértéssel és a legnagyobb örvendezéssel elfogadtuk; ennélfogva egy szivvel-lélekkel kérjük Ő felségét, hogy ezeket a nekünk mindnyájunknak kedves és tetszetős czikkelyeket, valamint ezekkel a mi jogainkat, törvényeinket és kiváltságainkat, a közöttük való egyességet, valamint a római katholikus vallásra sérelmes czikkelyeket, meg a kolozsvári Jezsuita társaság birtokait és végül az „Approbata Constitutiok” III. része 12-ik czime czikkelyének a megmagyarázását tárgyazó többi, országgyülésileg alkotott és alább beiktatott négy törvénycikkelyt is, kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmánál fogva helybenhagyni, megerősiteni, törvénykönyvünkbe beiktatni, és ugy maga a királyi felség megtartatni, mint másokkal és mindenkivel megtartatni méltóztassék.