Minthogy a fenntemlitett felséges császárnak és királynak, a dicsőséges VI. Károlynak a földi uralkodásból a halhatatlan megdicsőülés örökké való koronájához történt elszólitása akképen következett be, hogy fiu ivadékot maga után nem hagyott; a fenséges és hatalmas Mária Terézia urasszony pedig mit sem tartott előbbre valónak és kivánatosabbnak, mint biztositását annak, hogy az ő igen kedvelt atyjának halálával, a magán- és közérdekü összes jogokat, szabadságokat, kiváltságokat, törvényeket, engedményeket, szokásokat és mentességeket, mind maga sértetlenül és érintetlenül meg és fenn fogja tartani, mind pedig másfelől másokkal is, mindenkivel meg fogja tartatni; ennélfogva a rendek a felséges ausztriai háznak a kegyelmes és az alattvalók irányában gyöngéd uralkodását általában és egyenként, minden, időben tapasztalván, mi, a gyakran emlitett fejedelemség összes karai és rendei, ennek a királyi szent felségnek, mint az emlitett császár elsőszülött leányának, az előrebocsátottak szerint, az ezen fejedelemségben is elfogadott és állandósitott Pragmatica Sanctio érintett rendelkezéséhez képest, az összes örökös országok és tartományok minden tekintetben való örökösének és urnőjének és emez örökös országokban és tartományokban, meg az erdélyi fejedelemségben s az ebbe keblezett részekben is törvényes utódjának, a midőn Ő, az őt megillető és hozzá tartozó jognál fogva amaz örökös országainak és tartományainak és e fejedelemségnek, meg az ebbe keblezett részeknek a kormányát és uralmát a kezébe vette, kimondhatatlan örvendezéssel és lelkesedéssel a tartozó hüségi esküt, az ezen czikkelyhez kapcsolt esküforma szerint, hódolattal letettük és a fennt emlitett királyi felségnek az öröklési jogon való utódlását, jogosnak, törvényesnek és a fent emlitett Pragmatica Sanctio rendelkezéséből őt megilletőnek, a jelen czikkelyben elismerjük, kijelentjük és beczikkelyezzük.
Én N. N. esküszöm az élő, igaz és örökké való Istenre, hitemre igérem és fogadom, hogy a királyi szent felségnek, a fenséges és hatalmas Mária Terézia urasszonynak, Magyarország és Csehország stb. királynőjének, Ausztria főherczegnőjének és Erdély örökös fejedelmének, az én urasszonyomnak, törvényes és örökös legkegyelmesebb fejedelmemnek és az ő törvényes örököseinek és utódainak, életem egész folyamán hü, engedelmes, igaz és őszinte alattvalója, barátjainak barátja, ellenségeinek ellensége leszek; hogy Ő felsége és az ő örökösei, meg utódai, megszentelt személyük, állásuk, méltóságuk, tiszteletük és birodalmaik ellenében, sem titkon sem nyiltan, semmi rosszat nem cselekszem, sem mások ilyen cselekedetének semmiképen szerzője, tanácslója vagy elősegitője nem leszek; sőt inkább, ha bárki másnak a hasonló igyekezetéről, avagy az Ő felsége és az ő örökösei, utódai avagy birodalmai hátrányára irányzott törekvéséről tudomást szerzek és értesülők, azt Ő felségének vagy magam, vagy mások utján, közvetlenül vagy közvetve, ideje korán tudtul adom és egyszersmind az ilyen törekvéseket és egyéb akármiféle hátrányokat tehetségemhez képest megakadályozom és elháritom; ellenkezőleg azt, a mi a királyi szent felségnek, örököseinek és utódainak javára és hasznára lesz, a mennyire tehetem, előmozditom; Isten engem ugy segitsen és ugy adja lelkem üdvösségét!
