Tekintetbe véve a fenséges fejedelem urnak, Ferencz, Lotharingia és Barri herczegének, Toskána nagyherczegének, a mi legkegyelmesebb fejedelemasszonyunk Ő királyi szent felsége igen kedvelt hitestársának, kimagasló s valóban királyi és bármely méltósághoz illő erényeit és lelki tulajdonságait, meg saját érdemeinek sokaságát s ama nehéz gondjait és fáradozásait, melyeket háboruban és békében, még életének veszélyeztetésével is, kiváltképen a magyar nemzet boldogitása czéljából magára vállalt; továbbá hódolattal és alázattal szemlélve a néhai fenséges nagyatyjának, Károly lotharingiai herczegnek a keresztyénség ellenségén nyert többszörös diadalaival, meg ennek a fejedelemségnek a török hódoltságtól és egyben az elpusztulástól való megmentésével; valamint a megboldogult Lipót császártól az ezen fejedelemség közállapotára nézve az akkori időkhöz és körülményekhez képest kieszközölt üdvös egyezkedésekkel és biztositékokkal hálás emlékezetünkbe vésett érdemeit és azt, hogy Isten ő királyi fenségét, az emlitett királyi felséggel a házasság szent szövetségében egyesitvén, gondjainak és aggodásainak részesévé hivta el: a fejedelemség rendei ezt a királyi fenséget a legközelébb mult 1742-ik év október hó 2-ik napján, egyező akarattal, a törvények és határozatok értelmében, az ezen fejedelemség közállapotához alkalmazandó eskü letétele mellett, az erdélyi fejedelemség társkormányzóságával kinálták meg; és miután ő királyi fensége az ajánlat elfogadását kegyelmesen kijelentette volna, az esküt, a királyi felség beleegyezésével a rendek részéről elibe terjesztett minta szerint, tegye le és társkormányzósága, meg társigazgatása tartson élte napjái, a melyet Isten a királyi felség tetszésére is, mentől hosszabbra nyujtani méltóztassék: az esetre pedig, ha az történnék, hogy a királyi szent felség, a kinek hosszu és a késő utókorra terjedő boldog életét buzgósággal óhajtjuk, az isteni gondviselés elhatározásából előbb haláloznék el, akkor ő királyi fensége, ama felséges maradék kiskorusága idejéig, a kit az országok és tartományok öröklése és utódlása közvetlenül illet, ezt a fejedelemséget és az ebbe keblezett részeket a gyámság jogán és atyai czimen kormányozza; magszakadás esetén pedig, a mit az Isten kegyelmesen elháritani méltóztassék, a jog és közvetlen utódlás azok számára, a kiket a Pragmatica Sanctio rendelkezéséhez képest az megillet, épségben és sértetlenül megmaradjon; végül ő királyi fensége, ennek a fejedelemségnek az ügyeit, a királyi szent, felség beleegyezése és hozzájárulása mellett, a részére önként és egyhangulag felajánlott társkormányzóság erejénél fogva, a fejedelemség törvényeivel egybehangzólag kormányozza; de a legfelső és különösen a Hármaskönyv I. része 4. és 9-ik czimeiben kifejezett hatalom, meg a kiváltságok adományozása és egyéb felségjogok, mint a melyek csakis az örökös fejedelmeket illetik, egyedül a királyi szent felség kezében maradjanak; egyebekben ő királyi fensége az összes karokat és rendeket törvényeikben, jogaikban, kiváltságaikban, mentességeikben, kedvezményeikben, szokásaikban, diplomáikban s az azokat kisérő kegyelmes királyi elhatározásokban, ugy az egyházi, mint a világi dolgokat illetőkben, megtartsa; az előrebocsátottak szerint az esküt letevén, ezt a királyi fenséget, a királyi szent felség, a mi legkegyelmesebb asszonyunk beleegyezésével az erdélyi fejedelemség és az ebbe keblezett részek társkormányzójául és társigazgatójául egyező és egybehangzó szavazatunkkal elismerjük, kijelentjük és tiszteljük: biztosan remélvén, hogy Erdélyország, a miképen ő fensége nejének nagyatyja, a dicsőemlékü Lipót alatt, boldogulásnak indult, ugy ő királyi fensége kegyelmes társkormányzósága alatt is, a boldogulásra kétszeres jogon számithat.
Én Czernini Theobáld, római szent birodalmi gróf, a királyi szent felségtől, mint Erdély fejedelmétől, az erdélyi fejedelemség karainak és rendeinek a jelen országgyülésére kiküldött királyi biztos, és azután a fenséges fejedelem urtól: Ferencz Lotharingia és Barri herczegétől és Toskána nagyherczegétől, az alant világosabban kifejtendő társkormányzóságra nézve, a mondott karok és rendek előtt teendő esküre kinevezett teljhatalmu megbizott:
A fent megnevezett királyi fenségnek a nevében és személyében esküszöm az élő és örökké való Istenre, szentséges anyjára: Szüz Máriára és minden szentekre, hogy ez a fenséges nagyherczeg, a kit az erdélyi fejedelemség és az ebbe keblezett részek három nemzetből álló összes karai és rendei, a királyi fenség, mint a szentséges királyi felség igen kedvelt hitestársa és az ő királyi háza iránt való különös hódolatból, az erdélyi fejedelemség társkormányzatára önkéntesen elhivtak és a ki a királyi felségnek Erdély örökös fejedelmének a kegyelmes hozzájárulása és beleegyezése után, a mondott karok és rendek hüségének és szeretetének ezt a kiváló bizonyitékát kedvesen és kegyelmesen elfogadta és a fölajánlott társkormányzást és igazgatást magára vállalta, az uralkodás módját és formáját, valamint az előző törvénycikkelybe iktatott és ott följegyzett föltételeket, a maga rendjén szentül és sértetlenül meg fogja tartani, társkormányzását azok szerint fogja intézni és a társigazgatásban azokhoz fog alkalmazkodni. Isten engem ugy segéljen.
