Jóllehet, hogy a jezsuita társasághoz tartozó atyák kolozsvári collegiuma, az összes rendek előtt, a korábbi években ismételten előterjesztett emlékiratokkal kérelmezett az iránt, hogy a kolozsvármegyei Bács, Jegenye, Bogártelke, Kajántó faluit és Tiburczi pusztáját, a melyeknek tényleg békés birtokában van, miután a szentséges császári és királyi felség legkegyelmesebb beleegyezése is hozzájárult, a fiscálitások lajstromából törvénycikkely által kivegyék, a mit a néhai szentséges VI. Károly császár is kegyelmesen engedélyezni és e tárgyban hozzánk leiratot is intézni méltóztatott volt. Ennélfogva tekintetbe véve az emlitett jezsuita társasághoz tartozó atyák annyiszor ismételt kérését és méltó figyelemmel lévén arra is, hogy a midőn ennek a rendnek és szerzetnek a bevétele a jelen czikkelylyel már előzetesen megtörtént, ugyanaz alkalommal az emlitett birtokoknak is a fiscális fekvőjószágok sorozatából ki kell esniök, a miképen, hogy azokat ki is veszszük és a fiscálitások lajstromából ki is töröljük és kihizzuk; hasonlóképen, még az 1693-ik évben nekik örökös joggal átengedett és átadott Monostor falut is, arra a területre nézve, a melyet ott ellentmondás mellett birtokol, a kolozsvári református egyház jogainak ez által semmi sérelmet nem okozhatván, a fiscálitások és fiscális fekvő javak sorozatából ugyanezen czikkelylyel kivettnek nyilvánitjuk.
