1747. évi erdélyi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből római császárnő, Németország, Magyarország, Dalmátia, Horvátország és Slavonia királynője, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Milano, Styria, Karinthia, Karniolia, Mantua, Párma, Placentia, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg, Alsó- és Felső-Szilézia herczege; a Svábföld és Erdély fejedelme, a római szent birodalom, Burgau, Morvaország, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja, Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska, Artois és a székelyek ispánja; Namur grófja, a szláv Márk, Pordenone, Salina és Mecheln grófja; Lotharingia és Barri herczege, Toskána nagyherczege.

A jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindekinek, a kit illet, hogy minekutánna erdélyi fejedelemségünkben az a szabályzat, a mely szerint ebben a fejedelemségünkben a bányaügyben ugy alakilag, mint anyagilag eljárni és intézkedni kellene s a melyet előbb a kamarai és tartományi tisztviselőkből ez erdélyi fejedelemségünkben alakult bizottság a most emlitett fejedelemségünknek és az abba keblezett részeknek a folyó évi januárius hó 23-ik napjára hirdetett és Szeben szabad királyi szász városunkban folytatólagosan megtartott közönséges országgyülés alatt, azután pedig ugyanitt, a mi kirendelt pénz- és bányaügyi igazgatóságunk, meg az erdélyi királyi udvari cancelláriánk, a maga módja szerint megvitatott és miután az arról készitett alázatos jelentését felségünknek megtette és az helyeslésünket kinyerte, az a többször emlitett fejedelemségünk királyi főkormányszékéhez és ennek utján a három nemzetből álló és ott az előbb emlitett országgyülést még folytató karokhoz és rendekhez visszakerült a czélból, hogy azt törvénycikk alakjába foglalják és felségünk kegyelmes megerősitése alá fölterjeszszék; a holott is azok azt egyező szavazatukkal az előirt alakba öntve, a hü rendek elnökének és az itélőmestereknek az aláirásával és pecsétjükkel ellátva, felségünk elibe terjesztették és adták: egyszersmind felségünktől alázattal azt kérték, hogy mi az emlitett czikkelyeket és az azokban foglaltakat összesen és egyenként, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, s azokhoz királyi beleegyezésünket megadván, királyi és fejedelmi hatalmunknál fogva helyben hagyni, hatályra emelni és mint ezen fejedelemség és az abba keblezett részek rendei és összes utódaik számára alap- és örök időkre érvényes törvényül megerősiteni és ezen fejedelemségünk és az abba keblezett részek többi törvényei és végzései közé beiktatva, ugy mi magunk megtartani, mint másokkal és mindenkivel megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyeknek a tartalma következő * :

A miképen Ő szent felségének, a mi legkegyelmesebb örökös fejedelmünknek, semmiféle emlékoszlopokkal eléggé nem dicsőithető és eléggé nem magasztalható jóságát semmi boldogitóbban föl nem tüntetheti, mint az, hogy ezen fejedelemségnek az 1743-ik évi augusztus hó 21-ikére, a mondott Szeben szabad királyi városba hirdetett és ott megtartott országgyülése alkalmából, legkegyelmesebben részünkbe juttatta azt a hatalmat, hogy mindazt, a mi ugy a felségre, mint a vallásra, meg a három nemzet karainak és rendeinek, mind az egyháziakban, mind a világiakban való jogaikra és szabadságaikra tartozik, törvényes czikkelyek alakjába foglaljuk és abban a kegyben részesitett, hogy az egyező szavazatainkkal egybeillesztett és az 1744-ik évi augusztus 7-ikéről bekövetkezett, legfelsőbb megerősités végett felterjesztett, s azután mindnyájunk közös egyetértésével elfogadott czikkelyeket a felségre tartozó dolgokkal együttesen törvénykönyvünkbe bevezessük:

Akképen közel áll ehhez és minden mulandó méltóságnál kitünőbb az örökös fejedelemnek az az irántunk való anyai jóindulata, a melylyel e fejedelemségben az ő kincstára érdekének szükséges előmozditását és a bányafőuri jog öregbitését akképen czélozza, hogy ez által se az egyéni, se a közérdekre vonatkozó alaptörvényeinknek ártalma ne legyen és ennek okáért kegyelmesen reánk bizta az azokhoz alkalmazandó szabályzatnak vagyis bányatörvényeknek tervezését és egybeszerkesztését, a melyek szerint ezen erdélyi fejedelemségben a bányaügyek ugy alakilag, mint anyagilag kezelendők és elintézendők lesznek: a miért is mi Ő szent felségének irántunk való kegyelmességét nagyrabecsülve, midőn ezt a bányaszabályzatot közös és megegyező akarattal tizennégy czikkelybe osztva, Ő szent felsége legmagasabb szine elibe alázattal fölterjesztjük, hódolattal kérjük, hogy eme végzéseinket jóindulatulag elfogadni, kegyelmesen megerősiteni s azoknak, mint örökké tartó végzésnek hatályra és érvényre emelkedését ne csak megengedni, hanem azokat kegyelmesen megtartani és másokkal is, a kiket illet vagy illetni fog, megtartatni méltóztassék.