Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből római császárnő, Németország, Magyarország, Dalmátia, Horvátország és Slavonia királynője, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Milano, Styria, Karinthia, Karniolia, Mantua, Párma, Placentia, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg, Alsó- és Felső-Szilézia herczege; a Svábföld és Erdély fejedelme, a római szent birodalom, Burgau, Morvaország, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja, Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska, Artois és a székelyek ispánja; Namur grófja, a szláv Márk, Pordenone, Salina és Mecheln grófja; Lotharingia és Barri herczege, Toskána nagyherczege.
A jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindekinek, a kit illet, hogy minekutánna erdélyi fejedelemségünkben az a szabályzat, a mely szerint ebben a fejedelemségünkben a bányaügyben ugy alakilag, mint anyagilag eljárni és intézkedni kellene s a melyet előbb a kamarai és tartományi tisztviselőkből ez erdélyi fejedelemségünkben alakult bizottság a most emlitett fejedelemségünknek és az abba keblezett részeknek a folyó évi januárius hó 23-ik napjára hirdetett és Szeben szabad királyi szász városunkban folytatólagosan megtartott közönséges országgyülés alatt, azután pedig ugyanitt, a mi kirendelt pénz- és bányaügyi igazgatóságunk, meg az erdélyi királyi udvari cancelláriánk, a maga módja szerint megvitatott és miután az arról készitett alázatos jelentését felségünknek megtette és az helyeslésünket kinyerte, az a többször emlitett fejedelemségünk királyi főkormányszékéhez és ennek utján a három nemzetből álló és ott az előbb emlitett országgyülést még folytató karokhoz és rendekhez visszakerült a czélból, hogy azt törvénycikk alakjába foglalják és felségünk kegyelmes megerősitése alá fölterjeszszék; a holott is azok azt egyező szavazatukkal az előirt alakba öntve, a hü rendek elnökének és az itélőmestereknek az aláirásával és pecsétjükkel ellátva, felségünk elibe terjesztették és adták: egyszersmind felségünktől alázattal azt kérték, hogy mi az emlitett czikkelyeket és az azokban foglaltakat összesen és egyenként, helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, s azokhoz királyi beleegyezésünket megadván, királyi és fejedelmi hatalmunknál fogva helyben hagyni, hatályra emelni és mint ezen fejedelemség és az abba keblezett részek rendei és összes utódaik számára alap- és örök időkre érvényes törvényül megerősiteni és ezen fejedelemségünk és az abba keblezett részek többi törvényei és végzései közé beiktatva, ugy mi magunk megtartani, mint másokkal és mindenkivel megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyeknek a tartalma következő * :
A miképen Ő szent felségének, a mi legkegyelmesebb örökös fejedelmünknek, semmiféle emlékoszlopokkal eléggé nem dicsőithető és eléggé nem magasztalható jóságát semmi boldogitóbban föl nem tüntetheti, mint az, hogy ezen fejedelemségnek az 1743-ik évi augusztus hó 21-ikére, a mondott Szeben szabad királyi városba hirdetett és ott megtartott országgyülése alkalmából, legkegyelmesebben részünkbe juttatta azt a hatalmat, hogy mindazt, a mi ugy a felségre, mint a vallásra, meg a három nemzet karainak és rendeinek, mind az egyháziakban, mind a világiakban való jogaikra és szabadságaikra tartozik, törvényes czikkelyek alakjába foglaljuk és abban a kegyben részesitett, hogy az egyező szavazatainkkal egybeillesztett és az 1744-ik évi augusztus 7-ikéről bekövetkezett, legfelsőbb megerősités végett felterjesztett, s azután mindnyájunk közös egyetértésével elfogadott czikkelyeket a felségre tartozó dolgokkal együttesen törvénykönyvünkbe bevezessük:
Akképen közel áll ehhez és minden mulandó méltóságnál kitünőbb az örökös fejedelemnek az az irántunk való anyai jóindulata, a melylyel e fejedelemségben az ő kincstára érdekének szükséges előmozditását és a bányafőuri jog öregbitését akképen czélozza, hogy ez által se az egyéni, se a közérdekre vonatkozó alaptörvényeinknek ártalma ne legyen és ennek okáért kegyelmesen reánk bizta az azokhoz alkalmazandó szabályzatnak vagyis bányatörvényeknek tervezését és egybeszerkesztését, a melyek szerint ezen erdélyi fejedelemségben a bányaügyek ugy alakilag, mint anyagilag kezelendők és elintézendők lesznek: a miért is mi Ő szent felségének irántunk való kegyelmességét nagyrabecsülve, midőn ezt a bányaszabályzatot közös és megegyező akarattal tizennégy czikkelybe osztva, Ő szent felsége legmagasabb szine elibe alázattal fölterjesztjük, hódolattal kérjük, hogy eme végzéseinket jóindulatulag elfogadni, kegyelmesen megerősiteni s azoknak, mint örökké tartó végzésnek hatályra és érvényre emelkedését ne csak megengedni, hanem azokat kegyelmesen megtartani és másokkal is, a kiket illet vagy illetni fog, megtartatni méltóztassék.
