1747. évi erdélyi I. törvénycikk

az erdélyi bányabiróság hatósági működéséről, az ettől kérendő engedélyokmányokról; az ugynevezett szabad évekről; birákul honfiak alkalmazásáról és azok kinevezése módjáról

A már berendezett fémbányászati vagy ugy nevezett bányabiróság, álljon fönn és maradjon meg a müködésében ugy, hogy az összes bányászok és bányabirtokosok, a kik az arany, ezüst, ércz, higany és kén stb. bányákat mivelik, azt első folyamodásu hatóságnak vegyék, tekintsék és ismerjék és a bányászatot illető, meg a közvetlenül arra tartozó pereket, első folyamodásban, ezen biróság előtt tárgyalják és döntsék el.

A bányászok vagy bányaigazgatók összesen és egyenként, a kik akár uj bányák nyitásával, akár pedig a régi beomlottak helyreállitásával bányát mivelni akarnak (ugynevezett) engedély levelet szükségképen ettől a bányabiróságtól kérjenek, hogy ez a megnyitandó, avagy már megnyitott bányákban segitségükre és támogatásukra legyen, a tekintetből, hogy a mivelést nagyobb haszonnal, meg az igen költséges, vagy a másokra nézve sérelmes mivelésből könnyen támadható czivódások és veszekedések kellemetlensége kikerülése mellett berendezni, meg a bányabirtokosok avagy felek között a perlekedést elintézni lehessen.

Ennek okáért a földes uraknak a saját területüken már megnyitott avagy megnyitandó bányáikban se legyen szabad bányáik igazgatóiként másokat alkalmazniok, hanem csak is olyanokat, a kiknek a mondott fémbányászati vagy bányabiróságtól kiadott engedélylevelük van (a mely levelet ez a biróság taksa nélkül tartozzék kiadni, nehogy a földesurakon a megtagadással sérelem essék), hogy ekképen a bányászat ügye az ahoz értőkkel szerencsésebb lendületet vegyen és a fiscus illetményei is megbizhatóbban folyjanak be. És miután ezek a dézsmák beszolgáltatásából állanak, eme szolgáltatás alól a vas és az ennél alábbvaló nem nemes érczek ki vannak véve.

Hogy pedig a bányákat magukban foglaló fémtartalmu területeknek a birtokosai a bányamüvelésre ösztönzést nyerjenek, Ő szent felsége az ő legalázatosabb és a királyi kincstárnok részéről tüzetesen megokolandó kérésükre, főképen az emlitett birtokosoknak az ugynevezett szabad évek kedvezménye megadására kegyelmesen nem csak figyelemmel fog lenni, hanem, hogy az Ő anyai hajlandósága az erdélyi nemzetek iránt még továbbra is kitünjék, a legkegyelmesebben beleegyezik abba, hogy a rendek alázatos szavazatukkal, a többször emlitett bányabiróságba két hazafi és a hazai törvényeket tudó birót adjanak (a kik ezen czikkelyeknek és a hazai törvényeknek a megtartására a szokott módon esküvel kötelezve legyenek; a mely czélból azonkivül a legkegyelmesebben elhatározta, hogy azok mindenikének a reá bizott tiszt könnyebb és buzgóbb teljesitése végett a királyi kincstárból kiszolgáltatandó 300 rhénusi forint évi fizetést adjanak.

Továbbá ezeknek a biráknak a kinevezési módja a következő legyen:

A királyi főkormányszék ez első alkalommal és azután a jövendőbeli üresedések eseteiben, a maga jogánál fogva, ezen birák mindenikének a helyére megnevez három alkalmas egyént s azt a királyi kincstárnokkal közli, hogy ez a kirendelt udvari pénz- és bányaügyi igazgatósági osztály utján; a főkormányszék pedig az udvari cancellária utján a kijelölteknek a neveit egyenesen Ő szent felsége elibe terjeszsze, a ki kegyelmesen megbizik abban, hogy az erdélyi hazafiak e javadalom elismeréseül, jövőre azon fognak igyekezni, hogy a bánya ipar házi kezelésére, időteltével se legyen szükséges alkalmas egyéneket máshonnan, mint magából Erdélyből vennie.