1747. évi erdélyi II. törvénycikk

a bányamiveléshez szükséges fának, gerendáknak és egyebeknek illő és mérsékelt áron való átengedéséről és az ellentétek kiegyenlitéséről

Mivel az érczbányák müveléséhez az erdők, legelők és a vizek szükségesek, a melyek nélkül a bányák nem létezhetnek és a zuzdák, vagy az ércztörőmalmok fel nem állithatók; a birtokosok, a kiknek a földterületén bányák vannak, a fákat és gerendákat sat., ha kéznél vannak, illő és mérsékelt árban, a bányabirtokosnak a bányák miveléséhez szükséges készletekre átengedjék. A föld- és a bányabirtokosok között felmerülő összeütközés esetében a bányahatóság, a hazai törvényekben járatos vidékieket is maga mellé vevén, a vitás ügyet vizsgálja meg és a mérsékelt ár fölött határozzon; a melyhez a birtokos minden ellenvetés nélkül alkalmazkodjék és ha ezek itéletével valamelyik közülök elégedetlen volna, akkor a kincstárnok a királyi főkormányszékkel döntsön; a hol pedig az erdőkben oly nagy hiány van, hogy a birtokos a területén levő bányákhoz a szükséges fát, a maga nyilvános kára nélkül át nem engedhetné, ezt a tényt vagy a helyi tisztviselőkkel, vagy tisztességes férfiak tanuságtételével, vagy pedig kibocsátás utján történő helyi szemlével állapitsák meg; a bányabirtokos pedig a maga faszükségletéről az élő kincstár megterhelése és a birtokosok kára nélkül gondoskodjék.