1748. évi erdélyi I. törvénycikk

a nagyméltóságu és méltóságos római szent birodalmi Kollowráth grófok honfiuságáról

Minek utánna a császári királyi szent felség, Erdélynek örökös fejedelme a felséges udvarnál, az erdélyi fejedelemség ügyeinek intézésével, az ő erényeire és érdemeire tekintettel, nagyméltóságu és méltóságos római szent birodalmi gróf krakovszki Kollowráth Ferdinánd urat bizta meg, az összes karok és rendek előtt ismeretes a nevezett grófnak, az erdélyi ügyekben kifejtett különös buzgósága, igazságossága és a fejedelem szolgálatával egyben, a közjó előmozditását is czélzó jó igyekezete. Ezért, hogy dicsőségéhez és fényéhez annál ékesebb emlékkel járuljanak, az erdélyi nemesség közösségébe őt önkéntesen és saját elhatározásukból meghivták; a ki midőn őt kérésük és óhajtásuk nyilvánitása után a polgársággal előbb megajándékozták, mintsem gondolta volna, amaz ajánlatot illő viszontszeretettel fogadta és a királyi felség az ő legfelsőbb beleegyezésével helybenhagyta és az erdélyi közdolgok körül érdemeinek öregbedésével őt ugyanez a királyi felség arra méltatta, hogy az ő honfiuságának családjából a két édes testvérére való kiterjesztése érdekében is kegyelmesen ajánlatot tegyen. Ennélfogva a mondott összes karok és rendek, a megnevezett római szent birodalmi gróf krakovszki Kollowráth Ferdinándot, a császári királyi szent felség valóságos belső titkos tanácsosát és az ő utján, az Ő szent felsége ajánlata iránt való alázatos és különös tiszteletből, meg az emlitett gróf iránt való megkülönböztetett figyelemből, édes testvéreit is, a nagyméltóságu és méltóságos római szent birodalmi gróf krakovszki Kollowráth Fülöpöt, Ő szent felségének hasonlóképen valóságos belső titkos tanácsosát, kamarását és Csehország fő várgrófját; nem különben a római szent birodalmi gróf krakovszki Kollowráth Kajétánt, a többszörösen emlitett felség kamarását fő hadvezér helyettesét, és egy gyalogezred ezredesét és ezeknek az egyenes ágon leszármazó összes örököseit és utódait, a honfiusitási dijnak, a melyet különben a honfiusitottak ezer aranyban megfizetni tartoznának, ezekre a grófokra nézve kegyelmes elengedése mellett, ezen fejedelemség valóságos és kétségtelen honfiai sorába, üléssel és szavazattal, befogadják; és miután báró Bornemissza Ignácz, a fent megnevezett királyi felségnek az erdélyi fejedelemségben királyi kincstárnoka, mint teljes hatalmu megbizottjuk, az esküt az ő személyükben és lelkük üdvösségére az 1744-ik évi erdélyi ujabb törvénycikkelyekben kifejezett, esküminta szerint, a rendek gyülésében ünnepélyesen letette, be is fogadták. És abban a szilárd reményben vannak, hogy az elől emlitett Ferdinánd gróf ur élete egész tartamán át, gondosan arra fog törekedni, hogy a királyi felség előtt ugy tanácsával, mint közbenjárásával ezen fejedelemség nyugalmát és közjavát előmozditsa, hasonlóképen, hogy az ő utján befogadott testvérei tudniillik: gróf krakovszki Kollowráth Fülöp és Kajetán urak is, meg az ők örököseik és utódaik, is a hazának minden időkben hasznos polgárai, a jogoknak, kiváltságoknak, valamint a hazai törvényeknek megtartói, meg szorgalmatos előmozditói és védelmezői lesznek.