1751. évi erdélyi IV. törvénycikk

a visszakövetelésnek meg az előzőkben fölhozott és meghatározott büntetésnek a felvétele módjáról azokon, a kik a menekülő szökevénynyel egyetértenek s egyuttal azt befogadják és rejtegetik

Az előző módon, vagyis a fentebbi czikkelyben meghatározott büntetés felvételét, a hazai tételes törvényekkel ellenkező rendszabás, avagy valamelyik katonai tisztviselő akarata és tetszése szerint eszközölni nem lehet, ugyannyira, hogy az időközben is a maguk költségén élő katonai tisztviselők a szökevényeket nyomozhatják és valakinek közbenjöttével az ez iránt megkeresett vidéki tisztviselőket maguk mellé segitségül vehetik ugyan, de a bevádlott vidékiek fölött vizsgálatot nem tarthatnak; ennek okáért, hogy a büntetés fölhajtása körül, az ily nagy rosszaság és megátalkodottság sulyához képest, ugy a kegyelmes királyi akaratnak, mint a felhajtandó büntetésnek ez alkalmazandó módja tekintetében, a hazai törvényeknek eleget tenni lehessen, a katonai tisztviselő a befogadótól és rejtegetőtől a befogadott és elrejtett katonát, kimutatásával annak, hogy azt katonává besorozták, a vidéki tisztviselő utján követelje vissza és ha az önszántából kiadja, akkor az előbbi czikkelyek értelmében, a szökevény katona visszaállitásával és a fennt kitett büntetés fele részével, a katonai tisztviselő részére az elégtétel meg legyen adva; ha pedig a befogadó és rejtegető a visszaállitást megtagadja és bármiképen ellenzi, az ilyen ellenében a legrövidebb peres utat kell követni; a miért is a befogadót vagy rejtegetőt hasonlóképen ugyanannak a helynek tartományi tisztviselője, nyolczadnapra a fenn kitett büntetés végrehajtása czéljából idézze, a mikor is, ha a dolog végrehajtásra kerül, az érintett büntetés a makacskodót egészében éri; ha pedig a mondott végrehajtást visszaüzéssel megakasztja, akkor a visszaüzés okának adása végett megidézendő és a legközelebbi, bármelyik törvénykezési időszakon felelnie kell; hogy ha itt magát és ügyét igazolja, akkor felmentendő leszen, ha nem, akkor minden az ügynek hátráltatására czélzó jogorvoslat kizárásával, a fennt kitett büntetéssel és egyszersmind a visszaüzés birságával is sujtandó leszen. Hogy pedig a vérrokonok az ilyen szökevények följelentésétől a haláltól való féltés miatt el ne rettenjenek és el ne ijedjenek, ha a feljelentés az apáktól, fiaktól és testvérektől ered, akkor halálbüntetést ne szabjanak, hanem az illetőt minden halálos veszedelem nélkül, csupán katonai fenyitéssel büntessék.


  Vissza az oldal tetejére