1751. évi erdélyi V. törvénycikk

azokról, a kiket a katonasághoz bevenni tilos

Továbbá, minthogy különben is tiltva van, hogy valakit erőszakkal a katonaság viselésére szoritsanak, valamint az is, hogy a családapákat és ezeknek egyetlen fiait, a kik nélkül az atyai ház üresen maradna s még az adózás alapjára nézve is elveszne, ezenkivül a földesuraknak a jobbágyaik közül való háziszolgáit és mesterembereit, vagy azokat, a kik uraiknak a kenyerén és ruházatán élnek, továbbá a számadásra kötelezetteket, mielőtt ezek leszámoltak és felmentést nyertek volna, ugyszintén a bünténynyel vádlottakat, a katonasághoz be ne vegyék; annál kevésbbé szabad, hogy az ujoncz sorozók a hatósági vagy földesuri börtönökbe berontsanak s onnan a foglyokat elhurczolják és besorozzák. Ennél fogva az ilyen esetekben azok, a kikre akár hivataluknál, akár állitólagos joguknál fogva az ügy tartozik, a sorozást vezető tisztviselőt vagy katonát tájékoztassák, ennek eredménytelensége esetén pedig panaszaikat a visszaállitás és elégtétel megnyerése végett, azoknak a hatósága elibe, s ha a szükség ugy kivánja, ezen fejedelemség katonai főparancsnoka, vagy ennek helyettese elibe terjeszszék; sőt még a fejedelemhez is felfolyamodhassanak.


  Vissza az oldal tetejére