1751. évi erdélyi IX. törvénycikk

Benök Mihályt, az erdélyi udvari cancellária titkárát, honfiuvá fogadják

Miután Ő szent felsége az 1742-ik évben, a karok és rendek, kérésére a honfiusitás diját meghatározni méltóztatott, Benök Mihály azzal az alázatos kérésével fordult hozzánk, hogy őt azért, mivel születésére nézve Magyarországnak nemes polgára és az erdélyi udvari cancelláriának már számos évek óta hüségesen és szorgalmatosan teljesitette szolgálatát, a dij elengedése mellett honfiuvá befogadnók; de mivel a befogadása halasztást szenvedett; most alázattal megujitott kérésére, őt és az ő utján örököseit, meg a fiuágon születendő utódait, mi, a rendek, dij nélkül ugyan, de az ujabb törvénycikkelyekben rendelt eskü letétele mellett honfiuvá fogadjuk: biztosan remélvén, hogy e haza törvényeinek és mindenféle előjogainak hüséges megtartója leszen és arra fog törekedni, hogy Erdélyben magát a lehető leghamarább fekvő jószág- vagy lakás szerzéssel is érdemessé tegye.

Jövőre pedig a honfiusitási dijnak az országos pénztárba lefizetése nélkül, a honfiak közé senki sem fogadható, a minek a hüségeskü letételekor kell történnie; a mely esküt mindenki személyesen tegyen le, kivévén azokat, a kik közszolgálatok vagy egyéb menthető okok miatt e végett meg nem jelenhetnek; az ilyenek azt, meghatalmazott utján is, szabadon letehetvén.