1752. évi erdélyi I. törvénycikk

a „Compilata Constitutiók” III. része 9-ik czime czikkelyének, a mely az ifjaknak tanulás czéljából a külső országokba kimenetelét tárgyazza, az Ő szent felsége kegyelmes hozzájárulása mellett való módositása

Midőn a mi elődeink ennek a fejedelemségnek békés állapota biztositásáról és közjava eszközléséről szorgalmatosan gondoskodni kivántak, a többek között az „Approbata Constitutiók” III. része 14-ik czimében és a „Compilata Constitutiók” III. része 9-ik czimében, a külső országokba való kimenés módját és feltételeit is szabályozták. Mivel pedig ugy találtuk, hogy a „Compilata Constitutiók” utóbbi czikkelyében az uralkodó fejedelem legfőbb hatalmára és örökösödési jogára nézve, sérelmes és botrányos intézkedések is vannak mert akár tanulás végett, akár egyéb czélból, a külső tartományokba való szabad kivándorlás minden megkülönböztetés és a fejedelem engedelme nélkül volt megállapitva. Ennek okáért az Approbata Constitutiók érintett III. része 14-ik czimének a további megtartása és érvényben hagyása mellett a „Compilata Constitutiók” emlitett czikkelyének a módositására vonatkozólag az Ő szent felségétől részünkre kegyelmesen megadott hatalomnál fogva, ezt a czikkelyt Ő szent felségének a hozzájárulásával oda módositjuk, hogy eltörölvén mindazokat, a melyek ebben a felségjogokra és az örökös fejedelem legfőbb hatalmára nézve sérelmesek s egyben botrányosak, a miképen Ő szent felségének e részben korábban kibocsátott és a mi törvényeinkkel is egyező rendeletei alapján, már is gyakorlatba jött, ugy jövőre is azok, a kik az örökös tartományokon tul akarnak kimenni, az „Approbata Constitutiok” III-ik részének előbb emlitett 14. czime értelmében, avagy a körülményhez képest még a kimenők állapotának és helyzetének a főkormányszék részéről is kiküldendő alkalmas férfiak utján való megvizsgálása alapján, meg az illetők tehetségének igazgatóik bizonyitványaival való kimutatása, ugyszintén a közjóra abból háromolható haszonnak a kitudása után, az itteni királyi főkormányszéknek, vagy ennek együtt nem léte esetén egyedül a főkormányzónak az utlevelével magukat ellássák; azt Ő felségének az udvarában bemutassák és itt az arról adott kötelező iratban, hogy csakis a barátságos országokba mennek, hüséget fogadni és biztositékot nyujtani tartozzanak; az ellenkezőleg cselekvők a törvények rendelkezéséhez képest a kihágás büntetésébe esnek. De határozottan kijelenteni kivánjuk azt, hogy ezt az előirt módon való kiutazási szabadságot csupán csak azokra kell érteni, a kik az e czélra szükséges költségekkel, akár a magukéiból, akár a párfogóik részéről el vannak látva, nem pedig azokra, a kik ezt a költséget az adózó néptől faluról falura kikoldult alamizsnából (mert ez, miután nyilván az adózóknak terhére van, bármely czim és ürügy alatt örökre tiltva kell, hogy legyen) akarják fedezni. Addig is a karok és rendek teljesen megbiznak abban, hogy Ő szent felsége az ő hü alattvalói iránti anyai jóságánál és az e tárgyban kegyelmesen kibocsátott rendeleteivel tanusitott kegyelmességénél fogva, a magas fejedelem szolgálatára és a haza javára törekvő erdélyi ifjuságnak a hasznos tudományok és tapasztalatok szerzése czéljából ezt a szabadságot az Ő szent felségével barátságos tartományokba, az előirt módon való kimenésre nézve, e módositott törvénycikkely értelmében és szabad menlevél mellett a királyi főkormányszék, avagy a főkormányzó utján, a körülményekhez képest és minden valláskülönbség nélkül a legkegyelmesebben meg fogja adni. A „Compilata Constitutiók” emlitett és már módositott czikkelyének másik részét, arra nézve, hogy ki-ki a maga területén szabadon bányászhasson és a kalmárok szabadon kereskedhessenk, érintetlenül hagyják.