1752. évi erdélyi II. törvénycikk

nagyméltóságu Ulfeldi Corficius Antal római szent birodalmi grófot törvénycikkelyben honfiusitják

Szülőföldünkre és a közjólétre kiváló fény gyarapodásának bekövetkezését jövendöljük abból, ha polgárainknak számát, mind a nemzetségük régiségével, mind az őseik dicsőségével, mind pedig a békében és háboruban szerzett érdemekkel tündöklő férfiak seregével szaporitjuk meg. Ennélfogva élő emlékezetünkben fölujitván ulfeldi Corficius Antalnak, római szent birodalmi grófnak, Ő felsége aranygyapjas lovagjának, valóságos belső titkos tanácsosának, tanácskozó ministerének és udvari főkanczellárjának, Ő szent felsége és a felséges ausztriai ház, meg a mi hazánk, ezen Erdélyország iránt tanusitott kitünő és bokros érdemeit; Ő felségének a legfelsőbb helybenhagyásával és beleegyezésével, őt önkéntesen és saját elhatározásunkból polgártársunkká és a mi erdélyi jogaink közösségébe meghivtuk, hogy mielőtt a meghivott és felszólitott arra gondolt volna, nevét és családját annál nagyobb fény övedze körül és nevének dicsősége Európában, a keresztyénségnek eme legszélsőbb részére is kisugározzék. Ennek okáért az előbb emlitett ulfeldi Corficius Antalt és az ő ágyékából már megszületett és az ezután megszületendő finemü örököseit ezen fejedelemség valóságos és kétségtelen honfiainak a sorába befogadjuk és az ujabb törvénycikkelyekben előirt eskü letétele mellett honfiunak nyilvánitjuk; teljesen megbizván abban, hogy ő nagyméltósága és az ő örökösei a hazának kedves és hasznos polgárai, a törvénynek, jogoknak és mindenféle kiváltságoknak pedig buzgó és hü örei fognak lenni.