1753/55. évi erdélyi I. törvénycikk

nagyméltóságu aichelbergi Kewenhüller János József római szent birodalmi gróf urnak a honfiusitásáról

Meg vagyunk győződve, hogy mindenkoron boldog és virágzó az az ország, a mely kiváló jelességü férfiak sokaságának nem mulékony és hiu, hanem biztos és állandó hüségére támaszkodhatik; ezért ki sem vonhatja kétségbe az erdélyi karoknak és rendeknek azt a nagy vigasságát és kiváló örvendezését, a mely őket eltöltötte, a midőn őszinte meghivásukra, a felséges fejedelem hü ministerét, nagyméltóságu római szent birodalmi gróf, metschaichelbergi Kewenhüller Jánost, Felső-Osztervicz grófját, Landscron és Verberg szabad báróját, Hardegg grófság meg a reichesbergi, pruczendorffi, laabendorffi, egerstorffi és naubani uradalmak urát, és Ő szent felsége karinthiai herczegségében örökös főlovászmesterét, az arany gyapjasrend lovagját, valóságos belső titkos tanácsosát, tanácskozó miniszterét és a császári királyi felség főkamarását, a ki őseinek háboruban és békében századok óta szerzett erényét, valamint a hazáért és vallásért folytatott nemes küzdelemnek nagyságát, mely mintegy örökségi jogon reá szállott mindinkább és inkább kitüntette és ekképen nemcsak, hogy Ő felsége legfelsőbb várakozásának minden tekintetben eleget tett, hanem a népeinek szeretetét és hajlandóságát is csodálatos módon a maga részére megnyerte: a császári királyi felség beleegyezése és helybenhagyása mellett az erdélyi polgárság kebelébe befogadhatták. Eme kiváló örömünknek a jeléül tehát, és ő nagyméltásága családja fényére, a mely a keresztyénségnek még eme zugában is tündöklik, ezt a külön törvénycikkelyt megalkottuk, a késő utódok előtt is bizonyitékául annak, hogy mi a fentisztelt nagyméltóságu római szent birodalmi grófot, aichelbergi Kewenhüller József Jánost és az ő egyenes ágon leszármazó összes fiörököseit, erdélyi polgárrá fogadtuk és őt, miután az erdélyi 1744-ik évi ujabb törvénycikkelyekben előirt esküt, teljhatalmu törvényes megbizottja utján, ünnepélyesen letette, ezen Erdély valóságos és kétségtelen hazafiának kijelentettük; biztos reménységgel lévén affelől, hogy ő nagyméltósága és az ő örökösei, a következő időkben, ennek a mi hazánknak kedves és hasznos polgárai, a törvényeknek és mindenféle előjogoknak szorgalmatos és hü őrei és megtartói fognak lenni.