1753/55. évi erdélyi V. törvénycikk

az arany és ezüst csempészekről

Minthogy a mi elődeink a királyi kincstár érdekéről azokkal szemben, a kik a fémeket külső országokba kivinni, avagy azokból a fiskust illető részt megtagadni merészkednének, köztörvénynyel is eléggé gondoskodni kivántak, a „Approbata Constitutiók” II. része 16-ik czimének szükségét látták. Nehogy a gonoszoknak vakmerősége és megátalkodott kihágásai még inkább elharapódzanak és az aranynak meg az ezüstnek ravasz csempészetét észrevehetőleg üzhessék és folytathassák, ennek a bajnak is elejét kell venni, ugy kivánván ezt a legfőbb fejedelem szolgálata, a jó rend, kiváltképen pedig az ország közállapota. Mivel továbbá a bányászat megbizhatóbb folytatására és előmozditására, a bányahivatalt a minapában az e czélból hozott országgyülési czikkelyekkel állandósitották és a biráskodásnak az azokban előirt módon gyakorlandó hatalmával is felruházni jónak látták. Ennélfogva ha az ilyen fémek, tudniillik arany és ezüst csempészői bányászok, vagy más a bányahatósághoz tartozó munkások, avagy az ezen hatóságnak alávetett helyeken lakó más parasztok közül valók volnának, azok az ezen bünös cselekvény mértékéhez képest reájuk szabandó büntetés tekintetében is, a bányabiróság alatt álljanak, ugy tudniillik, hogy azokat ne csak a csempészés tetténkapása esetén, hanem a sulyos gyanujelek alapján is szabadon elfoghassák, biróság elé állithassák és állitsák, és mihelyt az elkövetett tett törvényes bebizonyitása következtében peröket vesztik, annak az aranynak és ezüstnek, a melynek a tettenkapás idején az elcsempészésével foglalkoztak, avagy a melyet tényleg elcsempésztek, az elvesztésében és azonfelül ugyanannyit érő összeg megfizetésében marasztalják el; e tekintetben a kibocsátáson kivül részükre semmi más jogorvoslatot sem engedvén. Ha pedig a bünös tettet másodszor is ismételni merészelnék, a fém emlitett elvesztésén és az ugyanannyit érő összeg megfizetésén kivül, mindannyiszor ötven botütésig terjedő testi büntetés alá essenek; ha pedig vagyoni erejük hiányában, avagy abból származható tönkrejutás miatt az annyit érő öszszeget meg nem fizethetnék, akkor a hány forintot a fizetendő összeg kiteszen, ezt az összeget, mindannyiszor, valahányszor hibásoknak találják őket, a fém- vagy sóbányákban, az ottani munkások szokásos béréhez képest és tekintettel a megélhetésükre, napszámos munkával legyenek kötelesek leróni; ha pedig az ilyen vétkesek magánosok uradalmaihoz avagy bányáihoz tartoznak és nem bányászok, akkor a földesur előtt ennek a földesuri székén, ha pedig bányászok, a bányabiróság előtt álljanak pert s az előre bocsátott büntetés és rend szerint mulhatatlanul lakoljanak. Ha pedig az e fajta vétséget lakóhelyes nemes követné el és tetten kapnák, tartóztassák le és a vétség elkövetése helyének a követelményéhez képest vagy a bánya, vagy a földesuri hatóságnak legyen alávetve és a börtönből történő előzetes idézés mellett, az elkövetett tettéért való törvényes elmarasztalás után, a fémanyagot veszitse el; azonkivül pedig első esetben ugyanannyit érő összegben marasztalják el; de ha másod és harmadizben is szándékosan tovább hibáznék, a csempészett dolog elvesztésén és az ugyanannyit érő összeg megfizetésén kivül, mindannyiszor a törvényes kétszáz magyar forinttal büntessék.

Ha pedig vétsége a tett szinhelyén kivül tudódnék ki, akkor a fiskális igazgató, idézés mellett, az illetékes hatósága és birája előtt vonja perbe és ott a peres ügyet az egyetlen kibocsátáson kivül, minden más a per leszállitására előterjeszthető kifogás mellőzésével és semmi jogorvoslatot meg nem engedve, az előrebocsátott büntetés mellett vitassák meg és döntsék el; de pervesztés esetén a királyi táblához, avagy a bányabiróságtól a kincstárnoksághoz a felebbezés jogának fenntartásával. Abban az esetben, ha bármely csempészett aranyat vagy ezüstöt nemes embernél találnának meg, a helység tisztviselője ne a nemest tartóztassa le, hanem az ilyen fémet vegyes foglalás alá, az „Approbata Constitutiók” III. része 11. czime 1. Czikkelye tartalmához képest köteles levén az ilyen nemes vagy a csempészés szerzőjét megnevezni vagy másképpen az ártatlanságát bebizonyit ani; mindazonáltal a parasztot hasonló esetben, ha maga mellett igazságos mentséget fölhozni nem tud, a dologgal együtt tartóztassák le és az előirt módon büntessék meg. Azok a nemesek, a kiknek lakásuk nincsen, a biróság előtt való megjelenésre és a felelet adásra nézve biztositékot adjanak és ha törvényes elmarasztalás esetén az elégtételadásra fekvő jószáguk nincsen, fogságot szenvedjenek mindaddig, a mig vagy fizetéssel, vagy szenvedéssel elégtételt szolgáltatnak; ugy tudniillik, hogy a fogság idejét a vétség nagyságához képest és a személyek minőségének is tekintetbe vétele mellett, a biró belátásához képest határozza meg, hogy ily módon az az összeg, a melyet a vétkesek különben fizetni tartoznak, elégtétel számba essék; az ilyen fajta egyházi vétkesekre nézve a kánonjogi törvények megtartandók és a fiscális igazgató ellenükben az illetékes hatóságuk előtt azoknak értelmében járjon el; de ezt a nem egyesült oláh papokra nem lehet érteni, minthogy azok ezen törvénykezési és kánonjogi kiváltságból kizártaknak tekintendők; minthogy pedig nagyon is illő dolog, hogy a kiket más egyéneknek a vezetésére állitanak, azok minden tisztességben és a törvények megtartásában az alárendeltek előtt jó példával ékeskedjenek, ezért, ha ugy találnák, hogy ebbe a vétségbe bányatisztviselők merészkedtek volna belekeveredni, azokat a bányabiróság, vagy ha a dolog ugy kivánja, a kincstárnokság vonja perbe, a hol is a rövid folyamatu perbefogottak, mihelyt törvényesen pervesztesekké lesznek, az elcsempészett fém és annak kétszeres értéke megtéritésén kivül, a legfőbb fejedelem legmagasabb belátása szerint kiszabandó további büntetéssel is lakoljanak.


  Vissza az oldal tetejére