1764/65. évi IV. törvénycikk

az ország szent koronája őreiről

Az ország szent koronája mind a két őrének tiszte, az egyik ugyanis a nagyméltóságu és méltóságos gróf Grasalkovich Antal urnak főlovászmesterré lett előléptetése, a másik pedig nagyméltóságu és méltóságos néhai gróf Eszterházy Miklós urnak közelebb történt elhalálozása következtében üresedésbe jutván: Ő királyi szent felségének kegyes kijelölése alapján az ország karai és rendei nagyméltóságu és méltóságos erdődi gróf Pálffy Lipót urat, a Szent István apostoli király jeles rendjének nagy keresztes vitézét, Pozsony vármegye örökös főispánját, mind a császári, mind az apostoli királyi szent felség kamarását és valóságos belső tanácsosát, tábornagyot, egy magyar gyalog ezred tulajdonosát és a császári királyi hadaknak Magyarországban főparancsnokát, a ki tényleg királyi megbizásból, e hivatalt eddig is viselte, továbbá nagyméltóságu és méltóságos buzini gróf Keglevich József urat, Torna vármegye főispánját, Ő királyi apostoli felségének kamarását, valóságos belső és a királyi helytartótanács tanácsosát; továbbá a most nevezett Keglevich József gróf az eskü letétele előtt elhalálozván, ennek helyébe, még ezen országgyülés alatt fent nevezett Ő szent felségének előleges jelölése alapján, a nagyméltóságu és méltóságos keresztszeghi gróf Csáky János urat, Szepes-föld örökös urát, s az ugyanazon nevü vármegye örökös főispánját, ugy a császári, mint az apostoli királyi szent felsége kamarását, valóságos belső és a méltóságos magyar királyi helytartó tanácsnál tanácsosát, valamint a tartományi biztosság igazgatóját, mindkettőjüket maguk és elődeik által a király és az ország iránt érdemeket szerzett férfiakat, a szent korona őreivé egyező akarattal és szavazatokkal megválasztották. A kik a felől nagyméltóságu és méltóságos galánthai gróf Eszterházy Ferencz, Fraknó örökös ura, Moson vármegye főispánja, ugy a császári, mint az apostoli királyi szent felség kamarása és valóságos belső tanácsosa, a magyar királyi udvar, valamint a Szent István apostoli király jeles rendjének kanczellárja és a mondott rend nagy keresztes vitéze, mint e cselekvényre külön kiküldött királyi biztos, meg az ország fent nevzett karai és rendei előtt, az esküt letették.