Mivelhogy a Szerafi Szent Ferencz atya, Szent Erzsébet tartományabeli kisebb szerzetes-rendje mindjárt megalakulása után ez apostoli országban sokáig és szépen virágozván, később hosszu időn át a tartós háboruk és különféle viszontagságok miatt hazánkkal együtt ugyanazon sorsban kellett osztozkodnia, majd pedig ez apostoli ország dicsőséges királyainak diadalmas fegyverei elüzvén a keresztyénség ellenségét, a felséges római császár és Magyarország királya VI. Károlytól különös pártfogásába vétetett, és az 1715. évben tartott országgyülésen az istentisztelet gyarapitása és terjesztése végett a többi szerzetes-rendnek családjába már újolag be is fogadtatott, beczikkelyezése azonban akkor elmaradt: azért a karok és rendek nevezett szerzetesrendet, azonban más beczikkelyezett kulduló rendek módjára minden szavazat és ülés nélkül, jelen czikkelyökkel bevettnek nyilvánitják, azzal a kötelezettséggel, hogy a rend, hálája bizonyságául, a királyi és apostoli szent felségnek és utódainak, Magyarország királyainak, valamint ez apostoli királyságnak sértetlenségeért, boldogságáért és gyarapodásáért, évenkint mindörökre tizenkét szentséges szent misét tartozzék szolgáltatni.
