1764/65. évi XLV. törvénycikk

Nagyméltóságu és méltóságos Daunn Lipót gróf ur az 1687. évben honfiuvá fogadott Daunn Vilmos Antal egyenes leszármazottjának elismertetik

Mivel a nagyméltóságu és méltóságos Daunn Lipót gróf ur, Thiano herczege, az aranygyapjas és a Mária Terézia-rend nagy-keresztes vitéze, a császári és apostoli királyi szent felség valóságos belső titkos tanácsosa, tábornagy és az udvari haditanács elnöke, az 1687:XXVIII. törvénycikk által honfiusitott néhai Daunn Antaltól való leszármazását bebizonyitotta, a honfiusitási szokásos esküt pedig még ugyanazon Daunn Vilmos Antal 1688. évben letette; annálfogva az ország karai és rendei a fent czimzett gróf urat, háboruban és békében szerzett kiváló érdemeiért, melyeket ő ugy a keresztyénség, mint a dicsőséges ausztriai ház ellenségei ellen viselt hadjáratokban, magát és életét nyilt veszedelemnek kitevén, az ellenségen aratott győzelemmel, ez ország szent koronája érdekében is, nevének örök dicsőségére állhatatos buzgósággal tanusitott, az 1687:XXVI. törvénycikk szerint tartozó dij elengedése mellett összes leszármazóival együtt valóságos, régi, kétségtelen magyar honfiaknak nyilvánitják és megismerik.