1764/65. évi XLVI. törvénycikk

Migazzy Kristóf ur, a római szent egyház főmagasságu presbyter-bibornoka; Colloredo Rudolf ur, római szent birodalmi herczeg; továbbá a nagyméltóságu és méltóságos gróf urak, Silvia Tarouka Emanuel herczeg, Salm Antal, Chotek János, Clerici Antal őrgróf és Migazzy Gáspár az ország honfiai közé fölvétetik

Tapasztalván a karok és rendek különböző alkalmakból azt a buzgóságot és a jóakarat nyilvánulásait, melyekkel ugy valli és sonnenthurni gróf Migazzy Kristóf ur, a római szent egyház főmagasságu presbyter-bibornoka, római szent birodalmi herczeg, bécsi érsek, a váczi püspökség kormányzója s a császári és apostoli királyi mindkét szent felség valóságos belső titkos tanácsosa; valamint Colloredo Rudolf, főméltóságu római szent birodalmi herczeg, Valdsee grófja, Szent-Zsófia örökös őrgrófja, csehországi főasztalnokmester, aranygyapjas vitéz, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása, valóságos belső titkos tanácsosa, udvari minisztere és a római szent birodalom alkanczellárja; továbbá a nagyméltóságu és méltóságos gróf urak, Emánuel, Silvia Tarouka herczege, aranygyapjas vitéz, Ő császári és apostoli királyi szent felségének valóságos belső tanácsosa; Salm Reiferscheid Dück Alster és Hockembreich Antal gróf, collei főkincstárnok, örökös marsall, a császári és királyi apostoli szent felség kamarása, valóságos belső tanácsosa, valamint a rómaiak királyi szent felsége II. Józsefnek főudvarmestere; továbbá chotkovai és vagnini gróf Chotek János, Szent István apostoli király jeles rendje nagykeresztese és Szent Venczel vitéze, Vrudorf-Krzim, Bullo-Sekits és Neuhoff ura, a császári és apostoli királyi szent felség kamarása és belső titkos tanácsosa, táborszernagy és főhadbiztos; valamint Clerici Antal őrgróf, aranygyapjas vitéz, fönt emlitett Ő szent felségének belső titkos tanácsosa, gyalogsági tábornok és egy gyalogezred tulajdonosa, Magyarország érdekeinek előmozditása s a magyar nép és nemzet iránt viseltetnek: őket ugy tulajdon, mint őseiknek háboruban szerzett érdemeikért; méltóságos valli gróf Migazzy Gáspár urat pedig, a császári és apostoli királyi szent felség kamarását, Trident és Rovoredo város kapitányát, és a fönt nevezett szent felségének az olaszországi végeken királyi biztosát, az előbb emlitett bibornok ur édes testvérét, illendő tekintetbe vevén a főmagasságu bibornok urnak az ország java előmozditásában tanusitott kiváló készségét és a magyar nemes ifjuság nevelésére irányuló különös hajlandóságát, a karok és rendek közös értelemmel s egyenlő akarattal és szavazatokkal, mindnyájoknak elengedvén a szokásos dijat, az ország többi honfiai sorába fölvették; még pedig a fent czimzett főméltóságu Colloredo herczeget fiaival együtt, ugyanis: Gundakárral, a Szent István duniggiáni lovagrendje perjelével, a császári és apostoli királyi szent felségek kamarásával és császári udvari tanácsossal; továbbá főméltóságu és főtisztelendő gróf Colloredo és Valdsee Jerómos urral, római szent birodalmi herczeggel, jurkei püspökkel, a salzburgi Szent Zsófia érseki egyház őrgrófjával, nemkülönben a passaui és olmüczi székes-egyházak káptalani kanonokjával; Józseffel, a Szent János jeruzsálemi jeles rend vitézével s a fönt emlitett szent felségek kamarásával, vezérőrnagygyal és a császári testőrcsapat főhadnagyával; végül ugyancsak Colloredo és Valdsee Venczellel, meltsi algróffal, Szent Zsófia őrgrófjával, a német jeles rend vitézével, Ő császári és apostoli királyi szent felségének szintén kamarásával és a Lascy-féle gyalogrezred tulajdonosával; továbbá a nagyméltóságu Emaniel grófot, Silvia Tarouka herczegét, a ki már a szokásos esküt letette és a kegyelmes királyi oklevelet megkapta, fiával Ferencz Istvánnal, valamint Salm Antalt fiával Ferencz Xavérral, Ő szent felsége kamarásával és a másikkal, Salm Károlylyal; azután gróf Chotek Jánost fiával, Napomuk Jánossal, a császári és apostoli királyi szent felség kamarásával, s ugyanazoknak, valamint gróf Migazzy Gáspárnak összes leszármazóikkal együtt; ugy azonban, hogy a kik közülök a honfiusitásról szóló kiváltságlevelet nem vették ki, és a szokásos esküt még nem tették le, ezt letenni, és a kiváltságlevelet, az abba beiktatandó letett esküformával együtt, kivenni köteleztessenek; remélvén, hogy ők, mint a haza valóságos polgárai, ez ország iránt magukat alkalomadtán hálásoknak s hasznosoknak bizonyitandják, s esküjök kötelékénél fogva az ország szabadságait, jogait és szokásait összesen és egyenkint megtartandják és védelmezendik.