Azonfelül az ország iránt teljesitett és jövendő időkben s minden alkalommal teljesitendő s tanusitandó érdemes tetteikért, hozzájárulván a karoknál és rendeknél ez irányban tett alázatos kérelmök és esedezésök is: a nagyméltóságu és méltóságos grófokat, Villana-Perlas Ferencz urat, rialpi őrgrófot, Ozail, Bród, Grobnik-vár urát, Styria herczegségben főkincstartót és főkonyhamestert, Görcz és Gradiska grófságoknak s a császári és apostoli királyi mindkét szent felségnek kamarását és valóságos belső tanácsosát; Lambergh Ferencz Antalt, Ő császári és apostoli királyi szent felségének kamarását s a császári királyi udvari kamara tanácsosát; továbbá Aspermonthi és Recheimi János Gobertust, a császári és apostoli királyi szent felség kamarását, ki már nagyatyja, néhai gróf Aspermonth Ferdinánd személyében az 1687. évi országgyülés alatt ez ország kétségtelen honfiai közé fölvétetett, de a következő országgyülésig történt elhunyta s fiának is korai elhalálozása következtében és az emlitett Gobertus grófnak az előbbi országgyülések alatt kiskoru volta miatt, törvénycikkbe még beiktatva nem lett; gróf Sermage Péter Troylust, Ő szent felségének kamarását, és vezérőrnagyot; azonkivül báró Pechmann György Lajost, némely honlakosok közbenjárására is, még pedig őket ezer arany dij lefizetése mellett, mely dij Sermage Péter Troylus és Aspermonth János Gobert grófok részéről már valósággal le is tétetett; azonkivül Nény Kornél urat, a belgiumi állam s Ő császári és apostoli királyi szent felsége valóságos udvari belső tiktos tanácsosát, a szokásos egész honfiusitási dij elengedésével; nagyméltóságu gróf Eltz-Kempenich Anzelm Kázmér urat pedig, Ő császári és apostoli királyi szent felsége, valamint a mainzi és trieri választó fejedelemség valóságos belső tanácsosát; ugyszintén nagyméltóságu gróf Sauer Kajetán urat, a szent felség kamarását és belső tanácsosát; Castiglion Eudém őrgrófot, Ő szent felsége kamarását és vezérőrnagyot; végül a méltóságos bárókat, Wőber Ágost Tamás urat, a császári és apostoli királyi szent felség altábornagyát, az udvari haditanács tanácsosát és birósági elnökét; végül Lopreszty Rochus urat, Ő szent felsége ezredesét, kétezer arany dij lefizetése mellett, az ország többi honfiai sorába minden finembeli leszármazóikkal együtt fölvették, azzal a kötelezettséggel, hogy a kik közülök a honfiusitásról szóló kiváltságleveleket még föl nem vették, s a szokásos esküt és dijat még le nem tették, az esküt törvényes formájában letenni s kiváltságleveleiket, a bele iktatandó letett esküformával együtt, kivenni és az ország pénztárának eleget tenni tartozzanak.
