1790/91. évi I. törvénycikk

a fenséges és leghatalmasabb ur, II. Lipót római császár ur, Magyarország és a hozzákapcsolt részek királyává fölavattatik és koronáztatik

A néhai fenséges fejedelem úr, József, e néven második, választott római császár és Magyarország örökös királya, a halandó életből és mulandó országlásból elhivatván a halhatatlanság és örök dicsőség enyészhetetlen koronájára, és mivel maga után tulélő fimagzatot nem hagyott, azért a fenséges és leghatalmasabb második Lipót ur, római császár, mint utána korra nézve közvetlenül következő, atyáról és anyáról való testvére, s egyszersmind a fejedelm s az ország karainak szabad elhatározásából az ezerhétszázhuszonharmadik évben berekesztett magyar országgyülésen hozott 1. és 2. törvénycikkekben megállapitott trónöröklési rend szerint, fönt nevezett testvére után e magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben örökösödvén, s a királyi és kormányhatalmat törvényesen kezeibe vevén: a hű karok és rendek, megemlékezve a fönt jelzett czikkelyek tartalmáról, jobbágyi hűségök és hódolatuk kivánalmához képest, Ő szent felségét, mint törvényes és örökös királyukat s legkegyelmesebb urokat, a kegyelmes hitlevelébe iktatott törvénycikkek kiadása s az alább beiktatott forma szerinti eskünek letétele után, a mindenható Isten segitségül hivásával, egyhangu örömnyilvánitások és áldáskivánó fölkiáltások között, ünnepies szertatással megkoronázták.