Nemes Magyarország s a hozzá kapcsolt részek hű karai és rendei Ő királyi felsége által szerencsés megkoronázása végett országgyülésre összehivatván, igen jól emlékeznek, hogy az 1723:I. tc., II. és III. czikkelyek erejénél fogva a trónöröklés joga Magyarországban s a hozzá kapcsolt részekben királyságokban és tartományokban, a felséges ausztriai ház nőágára szállott át; és hogy minden a törvények rendeléséhez képest végrehajtandó fölavatásnak alkalmával, mindenkor a hitlevéli czikkelyek előrebocsátandó elfogadása és az eskü letétele mellett, azt, a kit a megállapitott trónutódlási rend szerint az örökösödés illet, törvényes királyuk és uruk gyanánt tekinteni és megkoronázni készeknek nyilvánitották magukat.
Midőn azért a császári királyi szent felség, a törvényes és közvetlen trónutódlás utján az ország kormányzását kezébe vette, és az esküt abban a formában, melyben felséges anyja, Mária Terézia apostoli királynő által letétetett, letette, és országgyülésileg szerencsésen megkoronáztatott, s az ország törvényeit, jogait, szabadságait és régi kiváltságait tiszteletben tartani kegyelmesen megigérte volna: jónak látták a karok és rendek a hitlevéli czikkelyeket, vagyis magát a szent hitlevelet és az esküformát, a törvények közé iktatni és beirni, melynek tartalma ilyenképen következik:
Mi, Második Lipót, Isten kedvező kegyelméből választott örökké felséges római császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Halics, Lodoméria, Róma, Szervia, Kun- és Bolgárország apostoli királya; Ausztria főherczege; Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia, Karniolia herczege; Etruria nagyherczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja, Brabant, Limburg, Luxemburg és Geldern, Würtemberg, Alsó- és Felső-Szilézia, Mailand, Mantua, Parma, Piazenca, Guastala, Auschwitz és Zator, Calabria, Bar, Ferrete és Teschen herczege; Svevia és Charleville fejedelme, Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső- és Alsó-Lausitz, Pont-á-Mousson és Nomenum őrgrőfja; Namur, Valdemont és Albimont tartomány, Zütphen, Sarverda, Salm és Falkenstein; a Wend őrgrófság és Mecheln ura stb., mint fönt nevezett Magyarország s a hozzá kapcsolt többi országok apostoli királya, elismerjük és emlékezetben hagyjuk, jelen levelünk által jelentvén mindeneknek, a kiket illet, hogy miután Isten akaratának kifürkészhetetlen végzéséből a néhai felséges és hatalmas fejedelem ur, József, e néven második, választott római császár, s Német-, Magyar-, Csehország stb. királya, Ausztria főherczege, boldog emlékezetü szeretett édes testvérünk, a most folyó évben, Bőjtelő-havában, e halandó életből és világi uralkodásból a mindenkor tartó halhatatlanságra és az örök dicsőség koronájára elhivatott és elköltözött, és azon okból, mivel maga után tulélő fimagzatot nem hagyott, Mi, mint egyébként valóságos örököse és közvetlen utóda ezen Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben, az ezerhétszázhuszonharmadik évben berekesztett országgyülésnek a mi törvényes trónutódlásunkat kinyilvánitó 1-ső és 2-ik czikkelyei erejénél fogva, utána törvényesen következtünk; és az ország törvényének értelmében szerencsés s a mindenható Isten segitségével kedvező óhajtások közt megtartandó fölavattatásunk czéljából összes hiveinknek, nemes Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek karainak és rendeinek, Buda szabad királyi városunkba, pünköst után való vasárnapra, vagyis az alább irott most folyó év Szent Iván-hava hatodik napjára, országgyülést hivtunk össze és hirdettünk, melyet azután szerencsés megkoronáztatásunk végett Pozsonyba tettünk át, és abban Mi is személyesen megjelenvén részt vettünk: hiveink, az egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak, s emlitett nemes Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek karai és rendei, az előbb mondott országgyülésre teljes és szapora számmal megjelenvén, és a föntebb emlitett országgyülési törvényekről meg nem feledkezvén, azokhoz képest irántunk, mint törvényes és örökös királyuk és uruk iránt tartozó és köteles hódolatot és hűséget tanusitván, a szerencsés fölavattatásunk végrehajtásának vágyától vezettetvén, alázatosan esedeztek felségünknek és kérték, hogy a fönt idézett törvények rendelkezéséhez képest, mindenesetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt, az alább irott czikkelyeket s mindazokat, egyenkint, a mik azokban foglalvák, helybenhagyottaknak, tetszőknek és elfogadottaknak vallván s királyi megegyezésünkkel hozzájok járulván, kegyesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helyeselni és megerősiteni, s ugy Mi magunk kegyesen megtartani, mint mások által, a kiket illet, erősen megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyek tartalma ilyenképen következik:
Először: hogy a régóta behozott királyi trónöröklésen és koronázáson kivül, jövendőben ezen Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részeknek, Magyarország hajdani dicsőült királyaitól és dicsőséges emlékü elődeinktől eddig engedett és megrősitett s ezután engedendő s általunk megerősitendő összes közös szabadságait, mentességeit, kiváltságait, helyhatósági szabályait, közönséges jogait, törvényeit és szokásait (a melyekre a mondott karok és rendek a néhai felséges fejedelem ur, I. Ferdinánd, dicső emlékezetü elődünk végzeményinek elején levő esküformát is kiterjesztik és vonatkoztatják), kizárván és eltávolitván azonban dicsőült II. András király 1222. évi végzeménye czikkelyének azon záradékát, mely igy kezdődik: Quodsi vero nos, azon szavakig: in perpetuum facultatem, minden pontjaikban, czikkelyeikben és záradékaikban, ugy a mint azok használata és értelme felől (mindenkor épségben maradván azonban azokra nézve, a mik az 1741:VIII. törvénycikk által kivétettek, ugyanezen törvénynek rendelkezése) a király és a karok közös egyetértéssel országgyülésileg megegyeztek, erősen és szentül meg fogjuk tartani, és minden mások és egyesek által sértetlenül megtartatni.
Másodszor: az ország szent koronáját a honlakosok régi szokása és a hazai törvények értelmében, a közülök egyértelmüleg, valláskülönbség nélkül, e czélra megválasztott és megbizott bizonyos világi személyek által az országban fogjuk őriztetni.
Harmadszor: az országnak és a hozzá kapcsolt részeknek eddig visszaszerzett és ezentul Isten segitségével visszaszerzendő mindenféle tartományait és részeit, a koronázási eskü értelmében is, fönt nevezett országunkba és a hozzá kapcsolt részekbe bekebelezendjük.
Negyedszer: hogy azon esetben, melyet Isen távoztasson el, ha az elsőben is fönt nevezett nagyatyánk, hatodik Károly, azután ennek megvaszakadása után, néhai dicsőült I-ső József, ezeknek is megva szakadván, néhai dicsőült I-ső Lipót császárok és Magyarország királyai ágyékából származó ausztriai főherczegek mindkét ága kihalna, az emlitett ezerhétszázhuszonharmadik évi országgyülés föntebb idézett első és második czikkelyeinek rendelése szerint is: a nevezett karok és rendek királyválasztási s koronázási joga régi érvényébe és állapotába visszatérend, s ezen Magyarország és mondott részei hatalmában és régi szokásában megmaradand.
Ötödször: hogy, a mint előre beocsáttatott, valahányszor a gyakran nevezett Magyarország területén belül, a következő időkben ilyen királyi fölavatás országgyülésileg végzendő lészen: örököseink és utódaink, a jövendő ujonnan megkoronázandó örökös királyok tartoznak a jelen hitlevelet előlegesen elfogadni és azon felül az esküt letenni. Mi tehát Magyarország és a hozzá kapcsolt részek összes karainak s rendeinek emlitett kérelmét kegyesen teljesitvén, kedvező hajlandóságunk és kegyes jóakaratunkból folyólag, a föntebb beiktatott összes czikkelyeket s mindazt, a mi egyenkint azokban foglaltatik, jóváhagyottaknak, tetszőknek és elfogadottaknak vallván, azokhoz jóakaró beleegyezésünket s egyszersmind jóváhagyásunkat adtuk, s azokat és minden bennök foglaltakat elfogadtuk, jóváhagytuk s megerősitettük, igérvén és biztositván a karokat és rendeket királyi szavunkkal, hogy mind az előrebocsátottakat Mi magunk megtartani, mind más hű alattvalóink által, bármely állapotban és rendben legyenek, megtartatni fogjuk; a mint jelen hitlevelünk erejénél fogva azokat elfogadjuk, helyeseljük, jóváhagyjuk, megerősitjük és megigérjük. Melynek hiteléül és bizonyságául ezen levelünket saját kezünkkel aláirtuk és királyi pecsétünk ráfüggesztésével megerősitettük. Kelt pozsonyi királyi várunkban, Szent András-hava tizennegyedik napján, az urnak ezerhétszázkilenczvenedik, országlásunknak első esztendejében.
Mi II. Lipót, Isten kegyelméból választott felséges római császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország stb. apostoli királya, Ausztria főherczege stb., mint a föntebb emlitett Magyarország és a hozzá kapcsolt többi országok és részek királya, esküszünk az élő Istenre, szent anyjára szüz Máriára, és minden szentekre, hogy Isten egyházait, a főpap, országzászlós, mágnás és nemes urakat, a szabad városokat és minden rendü lakosokat mentességeikben és szabadságaikban, jogaikban, törvényeikben, kiváltságaikban s régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk; mindenkinek igazságot szolgáltatunk; néhai felséges András király törvényeit (kivéve és kizárva mindazonáltal azon törvény 31. czikkelyének záradékát, mely igy kezdődik: Quodsi vero nos etc., egészen azon szavakig: in perpetuum facultatem) megtartandjuk; Magyarországunk határait, és a mi hozzá bármely jogon és czimen tartozik, el nem idegenitjük, se meg nem csonkitjuk; sőt, a mennyire lehet, gyarapitjuk és kiterjesztjük, s megteendjük mindazt, a mit minden rendeknek és egész Magyarországunknak közjavára, dicsőségére és öregbitésére igazságosasn megtehetünk. Isten Minket ugy segéljen s annak minden szentei.
