Ő szent felségének kegyes javaslata szerint a karok és rendek egyértelmü megegyezésével határoztatott, hogy a munkácsi uradalom, a melyet ezelőtt Schönborn Jenő Ervin gróf ur, Bereg vármegye főispánja, Ő szent felségének kamarása, valóságos belső titkos tanácsos és aranygyapjas vitéz mindaddig birtokolt, mig a királyi ügyigazgatóság által azon uradalom a koronához tartozóság czimén megpöröltetvén, tőle törvényes uton elvétetett, a többi koronajószágok sorából vétessék ki, és kegyelmes tekintetbe vételével azon minden esetre kiváló és nagyon fontos szolgálatoknak, melyeket a nevezett gróf ur elődei a felséges uralkodóház, ez ország és az egész birodalom érdekében teljesitettek, melyeknek ugyanis csak némi jutalmául adta kegyelmesen a nevezett uradalmat dicsőült VI. Károly császár és Magyarorzság királya ezen családnak, a királyi ügyigazgató által az uradalom visszavétele alkalmával az emlitett Schönborn grófnak fizetett összeg, és a királyi ügyigazgatóságtól a perre és végrehajtásra forditott költségek visszatéritése mellett, ugyanazon gróf urnak visszaadassék; annak helyébe pedig az ugy nevezett tiszáninneni kerület, mely a következő, egészen Bács vármegyébe kebelezett mezővárosokból és falukból áll, u. m. Mártonyos, Ó-Kanizsa, Zenta, Osztrova vagy Ada, Mohol, Petrovoszelló, Ó-Becse, Szent-Tamás, Turja, Földvár, - az ország szent koronájának tulajdonul adassék, minden ebből vonható következtetés és mások jogának sérelme nélkül, magától értetvén, hogy azon esetben, ha az emlitett munkácsi uradalom, akár egészben, akár részben, ismét a királyi ügyigazgatóság kezére találna visszakerülni, az többé nem mint koronajószág lesz tekintendő, hanem más fiscális jószágok módjára királyi adómányozásnak legyen alávetve.
