A karok és rendek alázatos kérelmére, hogy ugyanis a királyi felségnek az országban való személyes tartózkodásáról alkotott törvények megujittassanak, Ő szent felsége, királyi jóságának és a magyar nemzethez való különös vonzalmának bővebb bizonyságául kegyelmesen kijelentette:
1. § Már a minap, midőn karai és rendei körében, habár sokkal rövidebb ideig, mint maga is óhajtotta volna, tartózkodott, érezte volt, mily nagy hasznára van a közügyeknek, hogy mind a király a maga népét, mind ez a maga királyát közelebbről ismerje, s igy a kölcsönös bizodalom kötelékei szorosabbra füződjenek; minélfogva saját szive ösztönzéséből is teljesen hajlandó ezen hű örökös országának kebelébe gyakrabban eljönni, s itt, a mennyire más örökös birtokai kormányzásának gondjai engedik, hosszabban időzni.
2. § A mely kegyes kijelentését Ő királyi felségének a karok és rendek hálás lélekkel fogadják.
