1790/91. évi XVIII. törvénycikk

hogy a magyar kormányszékeknél szolgáló egyének miképen tegyenek esküt, és hogy azok, följelentés esetében, meghallgattatásuk előtt hivatalukról ne mozditassanak el

Mivel a köztársadalom jóléte és a polgárok boldogsága a törvények tiszteletben tartásától és a mi ezzel kapcsoaltban áll, a helyes és pontos közigazgatástól függ, s annálfogva fontos, hogy a közigazgatás föladatai a király és ország javára teljesittessenek, Ő királyi felsége elrendelendi:

1. § Hogy, a mennyiben a magyar kormányszékeknél az ország törvényei megtartására tett esküvel való kötelezés nem volna behozva, az behozassék, és ezután azoknak tagjai a törvények megtartására is hitbeli esküvel kötelezzék magukat; épségben maradván a honlakosoknak joga az országgyülésen és a többi sérelmek között panaszt emelniök az olyan ellen, a ki esküvel erősitett hite ellenére cselekednék.

2. § Ő királyi szent felsége az igazság- és méltányosságban gyökerezőnek, sőt saját királyi szolgálata természetével megegyezőnek ismeri el, hogy egyszerü föladásra senkit se lehessen hivatalától megfosztani, nehogy a véletlen ártatlanokat sujtson; s azért senki viselt szolgálatából ne bocsáttassék el előbb, mint a vád pontjai az ilyen beárult tisztviselővel, a körülmények különféleségéhez képest Ő felsége által meghatározandó módon közöltetnének, és neki a maga tisztitására teljes alkalom nyujtatnék. Épségben maradván egyebekben a fönnálló törvényeknek a hivataloktól való elmozditásra vonatkozó rendeletei.