A teljes méltányosságban és igazságban gyökerezőnek ismertetik, hogy azon kedvezmények, melyek bünvádi pörökökben a fölebbezés használatából a nemeseket megilletik, a nemesi kiváltsággal nem biró polgárokkal és más, bármely közrendü emberekkel is közösekké tétessenek.
Azért
1. § Előrebocsátván azt, hogy midőn azok pörei, a kik a büntető törvény szerint már elitéltettek, de a rájok szabott büntetést még nem állották ki, sőt még most is börtönben fogva vannak, kérelmökhöz képest ujolag fölvétetnek és tárgyaltatnak: az emlitett büntető törvény szerint kiszabott büntetésöket emelni, annál kevésbé pedig szabadságvesztés helyett halálbüntetést kiszabni nem lehet; hanem ha enyhitő okok nem forognak fönn, legalább is az előbb hozott itélet megerősitésén tul ne legyen szabad menni.
2. § Hogyha valaki három évi börtön, vagy egyszerre kiadandó száz bot- vagy korbácsütés büntetésével (melyet azonban a biró a vétkesek nevelésére, társadalmi és testi állapotára, korára való tekintettel enyhiteni köteles leend) fölérő főbenjáró itéletben marasztaltatnék el: annak ugy a vármegyei törvényszékekről, mint a szabad királyi városokról és a pallosjoggal biró uri székekről és más biróságokról a fölebbezés egyenesen a királyi itélőtáblára megengedtetik, innen azonban a hétszemélyes táblára nem.
3. § Ugyanez áll nem a büntető törvény szerint eldöntött, hanem jövőben inditandó s az ország törvényei s az azelőtt gyakorlatban volt büntető eljárás szerint megitélendő pörökre nézve is, oly módon, hogy az elitéltnek, ha fejvesztésben, vagy ezzel egyenértékű három évi börtön, vagy egyszerre elszenvedendő száz bot- vagy korbácsütés büntetésében, mely a föntebb mondott óvatossággal szabandó ki és enyhitendő, marasztaltatnék el, az említett királyi itélőtáblára a fölebbezés ezekben is engedtessék meg, de onnan a hétszemélyes táblára csak azon esetben legyen szabad, ha a királyi táblán halálos itélet hozatott volna.
