1790/91. évi LXVIII. törvénycikk

az ország határaira nézve a szomszéd tartományokkal fönforgó viták végleges elintézésére és a határigazitásokra biztosok neveztetnek ki

Ő szent felsége ez országgyülés XI. czikkelye alapján kegyesen elrendelvén, hogy a mely határügyi megbizatások a törvényben kinevezett biztosok által már el vannak döntve, de még nincsenek előterjesztve, azokról minél előbb jelentés tétessék; továbbá, hogy az ő kegyes jóváhagyásától függők, előzetes helybenhagyás után azonnal végrehajtásba vétessenek; az eddig el nem döntötteket pedig folytatni kell és a mennyiben az efféle határviták akár a földesurak magánegyezsége utján, akár nem törvényben kinevezett biztosok által időközben lecsillapitva vagy eldöntve is lettek, a törvénycikkben kinevezendő biztosok által, a határokra vonatkozó okiratok kiadása mellett, ujra vétessenek föl és minél előbb igazság és méltányosság szerint végleg befejeztetvén, a mennyiben a körülmények engedik, az 1792. évben tartandó jövő országgyülésig Ő szent felsége kegyes helybenhagyásával egyenlittessenek ki; a törvényben megnevezett biztosok pedig munkálataik előhaladásáról és bevégzéséről ugyanazon országgyülés elé hü és megfelelő jelentést tenni kötelesek legyenek; a KK. és RR. is elhatározták, hogy az Ő szent felsége által kegyelmesen fölajánlott végleges kiegyenlités végett gondoskodni fognak az előrebocsátottaknak azok által leendő végrehajtásáról, a kikre e föladat tartozik. Mivel pedig az ország határvillongásainak a szomszéd tartományokkal való megvizsgálása és befejezése végett az 1765:XVI. törvénycikkben kinevezett biztosok részint időközben elhaltak, részint pedig más okok és körülmények által e tiszt teljesitésében akadályozva vannak, azért megujitván e helyen is az 1715:XXXIX. tc., 1723:XVII. tc. és az ezekben idézett czikkelyeket, ugyancsak föntebb emlitett Ő szent felsége kegyelmes beleegyezésével, az ország karai és rendei által a következők neveztetnek ki biztosokul, ugyanis:

Ausztria felé

Fuchs. Xav. Ferencz, nyitrai püspök.

Gróf Szapáry József, de eadem, Mura-Szombat és Szécsi-Sziget örökös ura.

Szentgyörgyi Horváth Zsigmond, udvari tanácsos és Sopron vármegye követe.

Scultéthy Mihály, a királyi itélőtábla ülnöke, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Továbbá Pozsony, Sopron és Moson vármegyék alispánjai.

Morva felé

Gróf Batthyány János, Német-Ujvár örökös ura, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása és Torontál vármegye főispánja.

Galánthai gróf Eszterházy Károly, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása.

Karancs-berényi gróf Berényi Zsigmond.

Várkonyi gróf Amade Ferencz, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása.

Prileszky Albert, de Eadem, báth-monostori Sz. Lélekről tc. apát, a nyitrai sz. -egyház kanonokja.

Mihálffy István, a kir. itélőtábla ülnöke s a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Puchói Marczibán István, aranysarkantyus vitéz és a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Továbbá Nyitra és Trencsén vármegyék alispánjai.

Szilézia felé

Báró Révay Simon, Szkiabina és Blatnicza örökös ura, és Turócz vármegye örökös főispánja, a cs. és ap. kir. sz. felség valóságos belső államtanácsosa.

Hersching Dániel, püspök.

Ghymesi gróf Forgách László, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása.

Ürményi János, a királyi itélőtábla ülnöke, és a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Rakovszky István, de eadem, Liptó vármegye alispánja és követe.

Továbbá Trencsén és Liptó vármegyék alispánjai.

Styria felé

Felső-Szopori Szyli János, szombathelyi püspök.

Illésházi gróf Illésházy István, Trencsén örökös ura, Trencsén és Liptó vármegyék örökös főispánja és Trencsén vármegye követe.

Csányi János, a királyi itélőtábla ülnöke és a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Szarvas-kendi Sibrik Antal, Győr vármegye alispánja.

Boronkai Boronkay József, Somogy vármegye követe.

Továbbá Vas és Zala vármegyék alispánjai.

Styria és Karniolia felé

Horvát-Szlavonországok stb. részéről, egyetértőleg a Styria felé Zala vármegyét érdeklő viták ügyében kiküldött bizottsággal:

Jesich János, zengi püspök.

Gróf Orsich Ádám.

Lukavszky Donát, Dalmát-, Horvát- és Szalvonországok itélőmestere.

Zágráb és Varasd vármegyék alispánjai.

Galiczia felé

Gróf Révay János, Szklabina és Blatnicza örökös ura, szepesi püspök, Turócz vármegye örökös főispánja.

Nagymihályi gróf Sztáray János Fülöp, a cs. és ap. kir. sz. felség kamarása és Ung vármegye főispánja.

Fái Fáy Barna, a kir. itélőtábla ülnöke és a cs. kir. ap. sz. felségének tanácsosa.

Csépánfalvai Tőke Mihály, a cs. és ap. kir. sz. felség tanácsosa és Szepes vármegye követe.

Fái Fáy Pál, Torna vármegye alispánja.

Továbbá Szepes, Sáros, Ung, Bereg és Zemplén vármegyék alispánjai.

Erdély felé

Miklósy Ferencz, biduani püspök, az egri székesegyház nagyprépostja és kanonokja.

Vajai báró Vay Dániel.

Ludányi Bay Ferencz, a királyi itélőtábla ülnöke, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Kisrédei Rédey Ferencz, aranysarkantyús vitéz, királyi udvarnok és a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Kárász István, Csongrád vármegye alispánja.

Továbbá Bihar, Szatmár és Máramaros vármegyék alispánjai.

A mely föntebbi sorozatban megnevezett országos biztosok, a már idézett és más e tárgyban hozott törvények rendeléseit tartván szem előtt, mihelyt Ő királyi fenségétől, az ország nádorától értesitést nyerendettek, kiki a maga tartományának vitás határaira kiszállanak és az Ő szent felsége által a szomszéd országok és tartományok részéről kinevezendő biztosokkal együtt az előre kitüzött helyen és időben haladék nélkül megjelenvén, a vármegyék küldötteinek és az illető helyek földesurainak is meghallgatása után kölcsönös tanácskozással a vitás kérdéseket megállapitják s az igazsághoz és méltányossághoz képest eldöntik; s ugyanez alkalommal az Erdélylyel fönforgó vitás kérdések tekintetében, a mondott Máramaros vármegyének a Rákóczy-féle itélő-levél ellenében tett észrevételeit és bizonyitékait is elővevén s megvitatás és tárgyalás alá vonván, törvényt és igazságot szolgáltatnak a feleknek s Ő szent felségének, a tárgyalások összes irataival együtt, Ő királyi fensége, az ország nádora útján, kegyes jóváhagyása alá terjesztendik; s megnyervén ez iránt Ő szent felségének határozatát, úgy az általuk eldöntendő, mint az 1681:XXV. tc. és más czikkelyek rendelése szerint a megtörtént határjárással már befejezett s csupán csak a végrehajtásban megakadt határvitákat, végrehajtás alá veendik; a megnevezett biztosok valamelyikének halála vagy törvényes akadályoztatása esetében pedig, fönt nevezett Ő királyi fensége, az ország nádora, másokat helyettesit és nevez ki.