1790/91. évi LXXI. törvénycikk

Józsiás fejedelem ur, Szász-Coburg herczeg, magyar honfiuvá fogadtatik

Hálás emlékezettel tisztelik az országosan egybegyült karok és rendek Józsiás fejedelem ur, Szász-Coburg, Jülich, Cleve és Berg herczege, Thüringeni tartománygróf és Meisen őrgrófja, a Terézia királyi katonai rend nagykeresztes vitéze, tábornagy, egy könnyü lovasezred ezredes-tulajdonosa, és magyarországi főhadparancsnok gondjait, fáradalmait és veszedelmeit, valamint számos hőstetteivel szerzett érdemeit és hasznos szolgálatait, mint a ki különböző alkalommal és hadjáratokban, s jelesül az 1789. évben magával a török nagyvezérrel vivott ütközetben annak erős hadseregét sokkal kisebb haderővel és csapatokkal megverte, táborát kifosztotta és a kereszténység esküdt ellenségén több diadalt aratván nemcsak Magyarországot vitézül védelmezte, hanem az ország szent koronáját illető tartományokat is, ugymint Oláhországot és Moldvát visszaszerezte, és igy a magyarok szivében, a kiknek segitségével is müködött vala, örök kedvességet szerzett magának, egész Európa előtt pedig nevét halhatatlan dicsőség fényével tette hiressé.

Minélfogva az országosan egybegyült karok és rendek hálájok bizonyságául a nevezett fejedelem urat s örököseit és utódait mindazon jogoknak és javasalmaknak, melyekkel a magyarok birnak, részeseivé kivánják tenni, és önként ajánlván föl neki a honfiuságot, a 2000 arany dij fizetése nélkül, a szokásos eskü letétele mellett, Magyarország többi valóságos és kétségtelen tagjai közé egyetértő szavazattal fölfogadták, hozzájárulván Ő királyi felségének beleegyezése és kegyes jóváhagyása.

Semmit sem kételkedvén, hogy a nevezett herczeg ur a magyar királyi udvari kanczellária előtt letett esküje értelmében minden időben a hazának hasznos polgára, érdekeinek, jogainak és törvényeinek buzgó előmozditója és védelmezője leend.