1790/91. évi LXXIV. törvénycikk

Manfredini Frigyes őrgróf magyarrá vétetik fel

A karok és rendek uj bizonyitékát akarván állitani szeretetöknek s hódolatuknak és kiváló kedveskedésöknek, melylyel Lipót Ő királyi fensége, az ország nádora iránt napról-napra mind jobban viseltetnek, Manfredini Frigyes őrgrófot, Ő cs. és ap. kir. sz. felségének kamarását, valóságos belső titkos tanácsost és vezérőrnagyot, Ő királyi fenségének tanácsosát, a ki ugyanis a katonai szolgálatban magának kiváló érdemeket szerezvén, jeles erényei és lelki tulajdonságaiért Ő császári királyi szent felségének belső udvarába hivatván, minden dolgok helyesen való végzésében nemcsak hü és serény igyekezetet tanusitott, hanem Ő királyi felségének, az ország nádorának és a többi fenséges főherczegeknek nevelése és vezetése által is előrelátó, vigyázó és szorgalmas gondoskodását s fáradozását a jövendőkre való legszebb s legbizonyosabb remény nyujtásával bizonyitotta be, s azonkivül a magyar nemzet iránt is őszinte és különös vonzalmát állandóan tanusitotta: a karok és rendek akkor, midőn a király és az ország iránt magukat jól érdemesitett más külföldi férfiaknak befogadásával foglalkoznak, jóakaratukból s csupán saját hálájok nyilvánitása szándékából, őt minden dij fizetése nélkül az ország valóságos és kétségtelen honfiainak sorába és gyülekezetébe egyhangu fölkiáltással, a királyi szent felség beleegyezésének és kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával, fölvették; remélvén, sőt teljes bizodalommal várván, hogy ő a magyar kir. udvari kanczellária előtt letett esküjéhez hiven, a hazának hasznos polgári és érdekeinek buzgó előmozditója és védelmezője leend.