1791. évi erdélyi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi, második Ferencz, Isten kedvező kegyelméből a rómaiaknak mindenkor felséges megválasztott császára, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kúnország és Bulgária apostoli királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Krajna herczege, Toscana nagyherczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja, Brabant, Limburg, Luxemburg és Geldern, Württemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Mantua, Parma, Placentia és Guastalla, Osvecinia és Zatoria, Calabria, Bari, Montferrat és Teschen herczege, Svábország és Charleville fejedelme, Habsburg, Flandria, Tyrol, Hennegau, Kiburg, Görcz, Gradiska grófja és a székelyek ispánja, a szent római birodalom, Burgau, Felső- és Alsó-Lausitz, Pont-a-Mousson és Nomene őrgrófja, Namur, Provence, Valdemont, Blamont, Zütphen, Sarverda, Salm és Falkenstein grófja, a szláv őrgrófság és Mecheln ura.

Jelen levelünk rendén adjuk emlékezetére és tudtára mindeneknek a kiket illet, hogy miután áldott emlékü szeretett atyánk, második Lipót, a szentséges fejedelem, választott római császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok apostoli királya és Erdély örökös fejedelme és a székelyek ispánja, apáról és anyáról való édes testvérének, a gyermekek hátrahagyása nélkül elhunyt néhai második József felséges császárnak halála után, az 1744:III. és IV. ujabb törvénycikkely értelmében, az erdélyi karoktól és rendektől is önként és szabadon elfogadott „pragmatica sanctió”-ban megállapitott utódlási rend szerint, a mi felséges házunk összes örökös országainak és tartományainak és ezek között Erdély nagyfejedelemségének a kormányzását is öröklési jogon elvállalta és a mondott kedves erdélyi fejedelemség iránt való atyai figyelménél és gondosságánál fogva Kolozsvár szabad király városába az ezerhétszázkilenczvenedik év deczember hónapjának tizenkettedik napjára, eme fejedelemség és az abba kebelezett részek három nemzetből álló összes karainak és rendeinek közönséges országgyülését kihirdette, és az ott egybesereglett hü karaink és rendeink az ezerhétszázkilenczvenegyedik évi augusztus nyolczadik napjáig egyhuzamban országgyülést tartván, a szeretett atyánknak, fentisztelt Ő felségének, az emlitett országgyülésre kiküldött királyi biztosa, nagyságos Rall Nepomuki János Keresztély szabad báró, a jeles szent Rupert rend nagykeresztes lovagja és altábornagy előtt nagy örömmel és mély tisztelettel letett hüségi eskü után, mondott fejedelemségünk többi közügyei között az ő közös akaratukkal és szavazatukkal elhatározott bizonyos czikkelyeket is alkottak és azokat alázatos jelentésük mellett, az előbb emlitett teljhatalmu királyi biztos utján fentisztelt boldog emlékezetü atyánknak legmagasabb jóváhagyás és megerősités végett előterjesztették; mielőtt azonban az előrebocsátott módon előterjesztett czikkelyek megerősitése megtörténhetett volna, a többször emlitett szentséges fejedelem és nagyon szeretett atyánk, az istenség titkos és kifürkészhetetlen határozatából, a folyó év márczius havának első napján az életből váratlan halállal az örök boldogság hazájába költözött és Magyarországnak, Csehországnak és királyi házunk más országainak és örökös tartományainak, és ezek között Erdély nagyfejedelemségének és kapcsolt részeinek az uralkodói hatalma szintén az öröklés és közvetlen utódlás jogán, reánk szállott, és aztán az emlitett karok és rendek követei, a kiket boldog emlékü atyánk az ő óhajtásukhoz képest a királyi trón elébe bocsátott és Bécs főherczegi városunkban jelen voltak, a mondott czikkelyeket ez igen szomoru és gyászos eset alkalmával legmagasabb jóváhagyás végett elénkbe terjesztvén, tőlünk azoknak kegyes megerősitését kérték, és mi a hü karaink és rendeink és egész kedves erdélyi fejedelemségünk iránt érzett atyai hajlandóságunknál fogva, ama követeknek előadott kéréséhez hozzájárulván, a nekünk annak rendje szerint bemutatott mondott czikkelyeket, a dolog fontosságához képest érett tanácskozással megfontolván és mint alaptörvényeket pontosan megvizsgálván (miután azok közül néhányat tökéletesebb megvitatás és ujabb elhatározás végett az országos bizottságokhoz visszautasitottunk), azokat folyó évi május huszonhatodikán kegyesen jóváhagyva, ama karoknak és rendeknek visszaküldöttük a végett, hogy közönséges országgyülésükön felolvasván és kihirdetvén, majdan a szokásos módon elénkbe terjeszszék, hogy hitelesitsük és legmagasabb aláirásunkkal ellássuk: az előbb emlitett karok és rendek ezeket a czikkelyeket a szent István apostoli király ünnepére, nevezett Kolozsvár szabad királyi városba hirdetett közönséges országgyülésükben ujból elévevén, elfogadván és kihirdetvén, folyó évi október tizenharmadikán a rendek elnökének és a három itélőmesternek aláirásaival és pecséteivel ellátva, hódolattal elénkbe terjesztették, alázatosan esedezvén, hogy mi azokat a czikkelyeket és a bennök foglaltakat összeségükben és egyenkint, mint helyeseket tetszésünkre és kedvünkre levőket elismerni és királyi hatalmunkkal jóváhagyni, megerősiteni és e fejedelemségünk s kapcsolt részei más köztörvényeinek és határozatainak a könyvébe iktatva, mind magunk megtartani, mind bárki mással megtartatni méltóztassunk.

A mely czikkelyeknek tartalma im ez:

Előbeszéd

Hosszu várakozás után végre az ezerhétszázkilenczvenedik évben felvirradt e fejedelemségre az istenség különös gondviseléséből, valamint felséges fejedelmeinek jóságából és kegyességéből az az igen boldog és sokszor hőn óhajtott idő, a mikor a karoknak és rendeknek meg van engedve, hogy alaptörvényekre és okleveles ünnepélyes kijelentésekre támaszkodó ősi rendtartásukhoz képest, törvényes szabadsággal tarthassanak közönséges országgyülést és azokban összes közügyeik fölött tanácskozzanak és határozzanak. Először ugyanis a dicső emlékezetü boldogult II. József, néhai felséges császár és király, a karok és rendek részére az ezerhétszáznyolczvanegyedik esztendőben tett amaz igéretének a megerősitésére, hogy mihelyt az idő és a körülmények megengedik, közönséges országgyülést fog hirdetni, - ama kegyes leiratának az erejénél fogva, a melyet az ezerhétszázkilenczvenedik évi januárius huszonnyolczadikán a nagyfejedelemség királyi főkormányszékéhez bocsátott ki és ez körlevél utján tett közzé, elhatározta, hogy a következő ezerhétszázkilenczvenegyedik évben közönséges országgyülést fog tartani; mielőtt azonban a felség és császár és király emez igéretét beválthatta volna, a végzet őt igen korán, tudniillik a most emlitett év februárius havának huszadikán e mulandó életből kiragadta, a ki is gyermekek hátrahagyása nélkül halván el, miután a felséges királyi ház összes örökös országaiban és tartományaiban és ezek között ebben a nagyfejedelemségben is, a pragmatica sanctióban megállapitott utódlási rend értelmében, a melyet az 1744:III. és IV. ujabb czikkely szerint az erdélyi karok és rendek is önként és szabadon elfogadtak, Erdély néhai szentséges fejedelem ura, a dicső emlékezetü II. Lipót ur, mint a fentisztelt II. József felséges császárnak és királynak apáról és anyáról való édes testvére szerencsésen az uralkodáshoz jutott, ez az ő atyai szivének gondját legott arra irányozta, hogy alávetett népeinek, sőt az egész világnak bebizonyitsa, hogy királyi házának kincseit az alattvalók szivébe, és uralkodásának egyetlen és legszilárdabb erejét a törvények védbástyájába helyezi. És ennélfogva dicső uralkodásának megkezdése alkalmával, nemcsak, hogy az ő királyi biztositó levelében minket együtt és egyenkint jogaink, kiváltságaink és szabadságaink sértetlenül való megtartása iránt megnyugtatott és biztositott, hanem, hogy ezt tettel is bizonyitsa, az ezerhétszázkilenezvenedik év november havának ötödikén kelt kegyes leiratának erejénél fogva, ugy az ő fentisztelt személyének tartozó hódolati eskü letétele, mint e fejedelemség közügyeinek a tárgyalása végett, Kolozsvár szabad királyi városba közönséges országgyülést hirdetett és leggyengédebb királyi hajlandóságának a nyilvánitása mellett, a karokat és rendeket felhivta, hogy vele az örökös szeretet és kölcsönös bizalom tartós frigyét kössék meg. A mely közönséges országgyülésre, mint az ujraszülető Erdély legörvendetesebb ünnepére, nagy számmal egybeseregelvén, miután a fentisztelt felséges urnak, II. Lipót urnak az emlitett országgyülésre kiküldött teljhatalmu királyi biztosa, nagyméltóságu Rall Nepomuki János Keresztély szabad báró ur, a jeles szent Rupert rend nagykeresztes lovagja és altábornagy előtt a hüségi esküt örömmel és hódolattal letettük és másrészről az előbb nevezett teljhatalmu biztos ur is a fentisztelt szent felség nevében és lelkére, törvényeink, jogaink és szabadságaink sértetlenül való megtartása iránt királyi esküt tett, a kegyes királyi előterjesztéseket és e nagy fejedelemségnek ugy közönséges, mint különös kivánságait és sérelmeit tanácskozás alá vevén s éretten meghányván és megfontolván, azt, a mit a sérelmek megszüntetésére és jogaink visszaállitására és a fejedelemség javának az előmozditására megtenni szükségesnek tartottunk, közös akarattal és szavazattal elhatározott bizonyos czikkelyekbe foglaltuk össze és azokat a czikkelyeket alázatos jelenlétünk mellett az előbb nevezett nagyméltóságu teljhatalmu királyi biztos ur utján, a királyi megerősités megadása végett a fentisztelt felséges császár és dicső emlékü örökös királyunk elébe terjesztettük, egyszersmind pedig jónak láttuk, hogy legmagasabb királyi engedelemmel egy kebelünkből megválasztott ünnepélyes követséget küldjünk a felséges udvarhoz, kötelességévé tevén, hogy ama czikkelyeknek a megerősitését kieszközölje és a felséges udvarnak az azokra nézve szükséges felvilágositásokat megadja és a netalán felmerülő nehézségeket eloszlassa.

Mielőtt azonban ezeknek a czikkelyeknek legmagasabb megerősitése bekövetkezhetett volna, megtörtént, hogy a fentisztelt felséges ur az istenség titkos és kifürkészhetetlen határozatából a folyó év márczius havának első napján ez árnyékvilágból az örök boldogság hazájába költözött, maga után végtelen sopánkodást hagyván hátra alávetett népeinél. Következésképen az összes országokban és örökös tartományokban, és ezek között az e nagyfejedelemségben való uralkodói hatalom az örökösödés és közvetlen utódlás jogán, szerencsésen a jelenleg dicsőségesen uralkodó felséges urra, II. Ferencz megválasztott római császár urra, Magyarország apostoli királyára és Erdély örökös fejedelmére és a székelyek ispánjára szállott át, ez előbb tisztelt szent felség követeink kéréseit és felvilágositásait a legkegyelmesebben meghallgatván és elfogadván és elébe terjesztett czikkelyeinket legmagasabb vizsgálat alá vetvén, ezek közül néhányat a folyó évi május huszonhatodikán hozzánk intézett kegyes leiratában megerősitvén, a szokásos beczikkelyezés végett kegyesen visszaküldött, a mely kegyes királyi leiratot a szent István apostoli király ünnepére hirdetett jelen közönséges országgyülésünkön legmélyebb tisztelettel fogadván és érett tanácskozás alá vevén, a kegyesen megerősitett czikkelyek közül az alábbirtakat, mint alaptörvények módjára szerzetteket, és ugy a felséges fejedelem, mint a haza jogainak a megszilárditására és a közjó előmozditására hasznosakat és előnyösöket nagy örömmel és jobbágyi hódolattal elfogadtuk, a legalázatosabban esedezvén, hogy ezeket a czikkelyeket s a bennük foglaltakat, egyetemben és egyenkint, mint helyeseket, tetszésére és kedvére levőket elismerni, és királyi hatalmával helybenhagyni, megerősiteni, törvénykönyvünkbe iktatni és ugy maga a királyi felség megtartani, mint bárki mással megtartatni méltóztassék.


  Vissza az oldal tetejére