1791. évi erdélyi VI. törvénycikk

Erdélynek Magyarországgal való kapcsolatáról, és ennek a nagy fejedelemségnek saját, és semmi más országnak alá nem vetett alkotmányáról

Ő szent felsége mult évi május 7-dikén kelt kegyes leirata értelmében kegyelmesen el méltóztatott ismerni, hogy Erdély amaz ünnepélyes kijelentésének az erejénél fogva, a melyet 1688. évi május 9-én a dicső emlékü császárnak és magyar királynak, boldogult I. Lipótnak tett és a föntisztelt császár és király 1688. évi junius 17. napján, azután pedig 1691. évi deczember 4-én adott hitlevelében elfogadott, meggondolván Ő felsége atyai és igen hatalmas védelmét, e föntisztelt császárt és utódait, mint Magyarország törvényes királyait, a maga fejedelmeiül elfogadta, és Magyarország törvényeivel megegyezőleg, a felséges ausztriai háznak előbb ugyan az 1688. évi nyilatkozat tartalma szerint az 1687. évi pozsonyi országgyülés 2-dik és 3-dik czikkelyének megfelelően a férfiágra, később pedig az 1744. évi 3-ik ujabb törvénycikkely erejénél fogva Magyarország 1723. évi czikkelyével megegyezően a nőágra is kiterjesztett örökös utódlását elismerte és megállapitotta; ennek következtében eme törvények és egyességek erejénél fogva Erdélyt, mint Magyarország szent koronájához tartozót, mind Ő szent felsége, mind a felséges ausztriai házból következendő utódai, mint Magyarország törvényes királyai, Magyarországgal ugyanazonos uralkodási és utódlási jogon fogják hatalmukban tartani, és mint olyant, a melynek saját és semmi más országnak alá nem vetett alkotmánya van, saját törvényei és törvényesen megerősitett rendszabásai, nem pedig más örökös tartományok szabályai értelmében fogják kormányozni, az összes országokkal és tartományokkal való egység kapcsa a pragmatica sanctio értelmében az 1744. évi 3-ik czikkelylyel megegyezőleg, csakis azok együttes birtoklására és kölcsönös védelmére nézve maradván osztatlan és felbonthatatlan. A mi pedig a nagy fejedelemség czime tárgyában kelt királyi hitlevelet illeti, Ő szent felsége kegyelmesen kijelenti, hogy azt e nagy fejedelemség sajátos alkotmányának megfelelő törvényes értelemben kell venni és hogy az az önálló és más országtól független erdélyi fejedelemség jogainak a rövidségére vagy sérelmére soha sem szolgálhat.


  Vissza az oldal tetejére