1791. évi erdélyi XI. törvénycikk

az országgyülés tartásának módjáról és rendjéről

Ő szent felségének a kegyes előterjesztésére a karok és rendek jónak látták az országgyülési ügyeknek helyes, az alaptörvények rendelkezésének és az ezekre támaszkodó gyakorlatnak megfelelő s jövőre illő módon megtartandó tárgyalási rendjét a következőkben meghatározni, és törvénycikkely alakjában megállapitani.

Először: az országgyülések alkotó elemeiről

a) A rendes országgyülést alkotják: a királyi főkormányszék, a királyi tábla, a vármegyék, vidékek és székelyszékek főtisztjei, a királyi hivatalosok, a vármegyék és magyar vidékek továbbá a székely székek és a szász székek, meg vidékek, valamint szabad királyi és a taksák helyeknek nevezett városok követei, a kik az egész fejedelemség három nemzetbeli karainak és rendeinek a képét viselik.

b) A királyi hivatalosokat a királyi főkormányszék meghallgatása után a fejedelem nevezi ki s külön levelekkel hivja egybe, a kiknek a következő tulajdonságokkal kell ellátva lenniök: hogy a tekintélyesb nemességből való teljes koru honfiak legyenek, a kiknek elegendő birtokuk és a törvényben megkivánt tulajdonságaik vannak, tapasztalás, feddhetlen erkölcsök, meg a dolgok elintézésében való egyenességük által kitünnek és a fejedelem, meg az ország ügyeinek a tárgyalására minden tekintetben alkalmasok.

c) A vármegyék és székelyszékek megválasztandó követeitől megkivántató tulajdonságok a következők: hogy birtokos nemesek legyenek és a közigazgatásban szükséges ismeretük legyen. A mi pedig a követek számát illeti, erre nézve az ennekelőtte követett gyakorlat továbbra is fönnmarad, hogy mindenik vármegyéből és székelyszékből, a fiuszékeket az anyaszékkel egynek számitván, valamint a szász székekből is a képességhez és a vallások különbségéhez képest kettő-kettő választandó.

d) Az országgyülést, a legmagasabb beleegyezés hozzájárulásával a fejedelem meghagyására a főkormányzó a tanácscsal, a mennyiben azt az idők és dolgok körülményei megengedik, szent István király ünnepére hivja egybe, megjelölvén a meghivó levélben legalább a nevezetesebb királyi előterjesztések tárgyát, annak a helyét pedig a fejedelem határozza meg a főkormányszék meghallgatásával, és elküldi oda az Ő személyének képét viselő teljhatalmu biztosát, a kinek utján az országgyülést megnyitja, és a karoknak és rendeknek mind a királyi főkormányszékkel előzetesen közlendő királyi előterjesztéseket, (a melyeket kell az országgyülési tárgyalásokat megkezdeni), mind a karokhoz és rendekhez szóló s a rendek nyilvános ülésében előadandó királyi elhatározásokat tudtuk adja, és az országgyülést az Ő felsége részéről kitüzendő határidőben feloszlatja.

e) Az országgyüléseken rendszerint a rendek elnöke viszi az elnöki tisztet, ennek távolléte vagy hiánya esetében pedig a főkormányszék az előkelő tanácsosok egyikét küldi ki elnökül, a kik, mielőtt a rendek gyülésében az elnöki széket elfoglalnák, kötelesek, a régi szokáshoz képest a főkormányszék ülésében megjelenni, az országos ülés napi rendjét a főkormányszéki tanácscsal közölni, hogy azt, a mit a mondott tanács a fönforgó körülményekhez képest és az elnök utbaigazitása végett előadni vagy ennek az utján a rendeknek értésére hozni kiván, az elnök meghallgassa és azután az országgyülés ülésében előterjeszsze: jegyzők pedig az itélő-mesterek. Midőn azonban a főkormányszék a rendek közibe megy, az elnöki tisztet a főkormányzó viseli.

f) Midőn a főkormányszék a rendek közt megjelenik, a következő dolgok tartoznak az ő tiszte körébe:

1. az országgyülés tárgyaira nézve tanácsadásával a fejedelem és a rendek javát előmozditani;

2. a karok és rendek között támadt vélemény és szavazatkülönbség esetében azok kiegyenlitésére törekedni;

3. minden fontos és nagyobb jelentőségü ügyben, minők: a törvénycikkelyek alkotása, az Ő szent felségéhez intézendő feliratok, a királyi biztoshoz menesztendő küldöttségek vagy más, ugy a közigazgatás mint jogszolgáltatás körébe tartozó ügyek, tanácsot adni és nemcsak akkor, a midőn a karok és rendek az ülésekre meghivják, hanem különben is, midőn a dolgok és körülmények kivánják, a karok és rendek közibe menni és kötelességének eleget tenni; mindazonáltal az ő hozzájárulása vagy ellenkezése a karok és rendek határozatát sem meg nem változtathatja, sem meg nem gátolhatja;

4. a királyi főkormányszék a közigazgatás sokféle gondjaival és ügyeivel levén elfoglalva, nem ül ugyan rendesen a karok és rendek közt, de a midőn azok között meg nem jelenik, küldöttségek utján érintkezik velük; a karok és rendek részéről küldendő eme küldöttségek állanak két főtisztből, két királyi hivatalosból, két-két vármegyei, székely és szász széki s taksás helyi követből, a kik előadandják, hogy mi a nézetkülönbség tárgya, mik annak okai, és mely része a rendeknek van ellenkező nézetben, a mire a királyi főkormányszék a maga vélekedését vagy két titkár, vagy a körülményekhez képest, maguk e küldöttségek utján adja tudtára a karoknak és rendeknek.

Másodszor: az országgyülés tárgyairól és a szavazás módjáról

Az országgyülés tárgyai egyáltalában mindazok a dolgok, a melyek a közjóra és törvényhozásra tartoznak, a melyek a királyi előterjesztések szerint és a rendek kivánatára fölveendők, továbbá a sérelmek orvoslása, a melyek általában az összes rendeket, vagy különösen az egyik-másik nemzetet vagy közönséget és illetőleg a magánszemélyeket is érintik, a mennyiben tudniillik országgyülési tárgyakba vágnak, az adó mennyiségének meghatározása, felosztásának és behajtásának a módja, az oklevélben felsorolt tisztségekre a rendek részéről való választás és kijelölés, a honfiusitás, az ország határainak s a tiszta fiscális jószágok ügye, az ezek tekintetében fenforgó villongások elintézése, a tiszta fiscális jószágokat és jövedelmeket illető tulajdonjog és örökös joggal való rendelkezések, a törvények értelmében a rendek birói vizsgálata és eldöntése alá tartozó perek, a melyeket, valamint a törvénynél fogva az országgyülésre utalt más tárgyakat különben II. Ulászló 2-ik decretumának 25-ik czikkelye s az ettől fogva századokon át divó gyakorlat értelmében, az egyesek szavazataiból kikerülő szótöbbséggel döntenek el, a mely szavazatokat az itélőmesterek szoktak beszedni: de a karoknak és rendeknek a felséges udvar elébe terjesztendő jelentéséhez az ellenkező nézeten levő pártnak a véleménye hozzá csatolandó. Minthogy pedig a három nemzetbeli karokat és rendeket az egység szoros köteléke füzi össze, az egység az országgyülési ügyek tárgyalására nézve határozottan megkivánja a következőket:

1. hogy az alkotmányt és a kormányformát mindnyájan sértetlenül tiszteletben tartsák;

2. hogy egyik nemzet a másikat az ő jogaikban, kiváltságaiban és jóváhagyott külön törvényeiben vallásra és személyre való tekintet nélkül megtartsa, sőt, hogy mindenki bármely egyes egyénnek az elnyomását is meggátolja.

Harmadszor: az országgyülésen előforduló ügyek fölvételének és tárgyalásának a módjáról

aa) A királyi előterjesztések kihirdetése és fölvétele után a rendek elnökének, vagy a királyi főkormányszék jelenléte esetében a királyi főkormányzónak a kötelessége, a tanácskozás tárgyait kitüzni, a miből önként következik, hogy az elnöktől előzetesen nyert engedelem nélkül senki sem terjeszthet semmit tanácskozás alá és nem szakithatja meg azt a tárgyalási sorrendet, a melyet az elnök meghatározott.

Az elnök mindazonáltal abban az esetben, ha a vele közölt dolog annyira sürgős és fontos, hogy annak azonnal való felvételét a közjónak vagy valamely magán elnyomásnak a tekintete követelné és a halasztással veszedelem járna, köteles a közlött dolgot, a fölvett tárgyalási sorrendnek azalatt való félretételével, azonnal előadni vagy előadását megengedni, különben, nem sürgős esetekben, az ilyen előterjesztéseket irásban adják az elnöknek, a ki azok sorát a tanácskozás tárgyainak majdan számbaveendő rendjéhez képest kijelöli. Hogyha pedig az elnök az ilyen előterjesztésnek a fölvételét minden várakozáson kivül bármely okból elmulasztaná vagy meggátolná, az illetű előterjesztőnek jogában fog állani, előbb a királyi főkormányzóhoz, és ha igy sem nyert orvoslást, a királyi biztoshoz folyamodni.

bb) A mig a tanácskozás egy tárgy fölött teljesen be nem végződik, más tárgyat sem fölvenni, sem abba beleelegyiteni nem szabad, kivévén a megelőző §-ban emlitett esetet.

cc) Az elnök a legközelebbi tanácskozás tárgyait és napját ülésről-ülésre előre kitüzi és a rendeknek tudtára adja, a nagyobb fontosságu dolgokat és iratokat a közirodába tevén át, abból a czélból, hogy a dolog jelentőségét mindenki megismerhesse s elegendő ideje lehessen a tanácskozásra előkészülni, a miért is az elnök kötelessége, az ilyen tanácskozási napok kitüzésében a dolgot ugy intézni, hogy a dolog tanácskozás alá vétele és az irodába való áttéte közt a tárgyak minőségéhez képest elegendő időköz maradhasson.

dd) Miután a kitüzött határnap elérkezett és az elnök a tárgyat előterjesztette, mindenekelőtt a kérdés mivolta állapitandó meg világosan és határozottan.

ee) A kérdés mivoltának világos megállapitása után mindenkit megillet ugyan a szabad szólás és tanácskozás, mindazonáltal ugy, hogy a ki véleményét el akarja mondani, fölkelvén és kezét fölemelvén az elnöknek jelt ad vagy magát e végett bejelenti, a kinek aztán kötelessége leszen mindenkinek abban a rendben, a melyben az egyesek az emlitett módon jelentkeztek, bármely más elsőbbségre való tekintet nélkül, szót adni, a miből világosan látható, hogy a helyes tanácskozási rend megtartására nézve rendkivűl fontos dolog az, hogy a karok és rendek minden osztálya és ebben minden egyén, a neki kijelölt helyen és széken maradjon, mert különben a tanácskozási rend az emberek ilyen sokasága között semmiképen sem tartható fön egyenletesen, holott azt fentartani feltétlenűl szükséges.

ff) Hogy minden beszélő rövidségre és mérsékeltségre törekedjék, és más, a dologra nem tartozó tárgyakra ki ne térjen vagy a másképen vélekedőket szavaival ne ingerelje, különben az elnök a rend megtartására komolyan meg fogja inteni, a kinek széktörés büntetése alatt mindenki köteles leszen engedelmeskedni.

gg) Ha valaki beszél, tiltva van közbeszólni, beszédét megszakitani vagy bármely más okból háboritani vagy végre zajt ütni, a mi ha megtörténnék, az elnök tartozik a rendet helyreállitani, és az az ellen cselekvőt komolyan meginteni s az előbbi pontban megszabott büntetéssel megfenyiteni.

hh) Miután az emlitett előzetes eszközök segélyével mindenkinek bőven nyilt alkalom arra, hogy a szóban forgó dolgot ugy eleve, mint az ülés tartama alatt is közelebbről megismerje, az elnök kötelessége lesz arról gondoskodni, hogy a beszédek egy és ugyanazon tárgyra nézve fölösleges ismétlések következtében idővesztegetéssel hosszura ne huzódjanak.

ii) Minden jelentkező beszédének az elmondása és meghallgatása és a tanácskozásnak az előbbi módon való bevégzése után, az elnök a tárgyat összefoglalja; a mellette és ellene felszinre hozott okokat és erősségeket ujból elősorolja és hozzálát, hogy a határozatot a szavazatok többségéhez képest megalkossa.

kk) A szavazásban a következő rendet kell tartani: A királyi hivatalosok, a kik közé számitanak a királyi tábla és a főtisztek; azután a vármegyék, székely székek, magyar vidékek, valamint a szász székek és vidékek, továbbá a királyi városok és taksás helyek követei kérdezendők meg és fogják szavazatukat beadni.

ll) A határozatok szerint ekképpen készült jegyzőkönyveket, miután azokat a rendszeresbizottság (a melyben a tollvivő itélőmester jelen legyen) minden ülés után rendbehozta, a következő ülés elején felolvassák, és ha helyben hagyták, a rendek elnöke s a tollvivő itélőmester hitelesitik.

mm) A határozatokkal megegyező kiadványok eszközlése a tollvivő itélőmester kötelessége, a ki azokat elkészitvén, a karok és rendek nyilvános ülésében felolvassa, s azok a megtörtént jóváhagyás után letisztázandók és a három nemzet pecsétjeivel ellátandók;

nn) A három nemzet pecsétjei, még pedig a magyaré Alsó-Fehérmegye főispánjának, a székely nemzeté Udvarhelyszék főkirálybirájának, a szász nemzeté meg a tartományi főtisztnek az őrizetére vannak bizva.

Az ügyek tárgyalási rendje a következő: hogy

1. A királyi előterjesztéseket a rendeknek azokkal összefüggő netaláni sérelmeivel és kivánságaival veszik tárgyalás alá.

2. Az egész tartományt,

3. Az egyik-másik nemzetet,

4. Az egyes vármegyéket, székeket, vidékeket és közönségeket,

5. A magán egyéneket illető sérelmeket és kivánságokat, ha a sérelem tárgya olyan, a mely a karokra és rendekre tartozik, s nem inkább a kormányhatóság vagy valamely törvényhatóság teendőibe vág. Ha azonban e közben valamely királyi leirat vagy a királyi biztosnak valamely közlése érkezik, azt mindenkor, a feljebb megirt szabály értelmében, előzetesen is előveszik.

6. Az országgyülés elbirálása alá tartozó birósági vagy peres ügyek az e czélra egyenesen kirendelendő külön törvénykezési ülésekben kerülnek tárgyalás alá.

7. Minthogy a királyi előterjesztések és az országgyüléseken előforduló más tárgyak néha nagyobb fontosságuak és behatóbban vizsgálandó meg, e részben pedig az egyes törvényhatóságok különös utasitásaiban foglalt sérelmeknek és kivánságoknak osztályozása és egybevetése olyan természetü, hogy azt a karok és rendek teljes országgyülési ülésében nem lehet fölvenni és elintézni vagy legalább is nagy idővesztességgel jár, ezért az országgyülés megkönnyitésére a karok és rendek mindjárt akkor, a mikor az ilyen tárgyak fölmerülnek, rendszeresen küldöttségeket vagy bizottságokat neveznek ki, a melyek a reájok bizott tárgyak megbeszélése folyamán az országgyülésen tárgyalandó ügyekre nézve megszabott módot fogják követni, és a melyek főtisztekből, királyi hivatalosokból, a három nemzet, valamint a szabad királyi és taksás városok követeiből állanak. S itt meg kell jegyezni, hogy fontos és az egész nemzetet vagy valamely sarkalatos jogot érintő dolgokban szabadságukban áll az e bizottságokba kirendelt követeknek, az ő nemzetüktől tanácsot kérni és ilyen módon munkásságuk folyását megkönnyiteni. A rendszeres bizottságok, munkásságuk befejeztével, az elkészült, s az illető bizottságban előzetesen felolvasott, megállapitott s letisztázott munkát a netaláni ellenvélemények hozzácsatolásával, a rendek elnökének bemutatják, a ki azt a föntebbiekben előadott módon a karok és rendek tanácskozása alá bocsátja.

A szertartásról, az ülések rendéről és az országgyülés efféle lényegtelen kellékeiről nem szükséges intézkedni; ezekre nézve a folytonos és mintegy törvénynyé vált gyakorlat az irányadó; mindazonáltal az országgyülés helyét korlátokkal kell ellátni, hogy azok körén belül csakis az országgyülés tagjai foglaljanak helyet, a többieknek, a tanácskozásoknak csendességben való meghallgatására, azon a téren kivül levén a helyük.