1791. évi erdélyi XIX. törvénycikk

a polgári rendnek a közhivatalok viselésére való illetékességéről, a polgári állapotu személyek és más hazafiak nemesitéséről és a köztük lakó nemeseknek kölcsönös polgársági jogáról

Nem találják a haza törvényeivel ellenkezőnek, hogy mindennemü szabad királyi városok és kiváltságolt mezővárosok birtokos polgárai és a haza alkalmas polgárai, ámbár nemesi előjogot nem élveznek, a polgári rendnek a saját kebelében lévő bármely köztisztség viselésére és a szász nemzetnek a főkormányszéki tanácsosság elnyerésére való illetékességén kivül, Ő szent felsége kegyes előterjesztése értelmében alsóbbrendü, ugy közigazgatási, mint pénzügyi tisztségeket is nyerjenek egészen a titkári hivatalig, hogy a hazának jó szolgálatot tehessenek és maguknak nagyobb hivatalokra is érdemeket szerezhessenek, mindazonáltal azzal a feltétellel, hogy a két, tudniillik a magyar és székely nemzet nemesi rendének sérelmével nemesi előjogot nem élvező egyéneket egy harmadrészen tul nem szabad alkalmazni és ezeknek az alkalmazásában is a vallásoknak törvényszabta egyenlőségét tiszteletben kell tartani. Ezenfelül, valamint eddig, ugy jövőre is fenmarad annak a lehetősége, hogy a polgári állásu személyek és a polgári renden kivül álló hazafiak közszolgálataikkal, különösen katonaiakkal, szerzett érdemeik alapján, a királyi főkormányszék meghallgatása mellett nemességet nyerjenek, és hogy miután házasság vagy királyi adományozás utján, vagy más örökös czimen nemesi fekvő jószágokat is szereztek és ekképen a vármegyékben és székely székekben lakhelyüket felütötték, más magasabb és a nemesi rendet megillető hivatalokba jussanak, a mint viszont az Appr. Const. III. r. 81. cz. 2. pontjának a rendelkezésénél fogva a nemesek és a polgárok közt a polgárság kölcsönös jogát élvezhetik és ezt nekik minden polgári honossági taksa nélkül meg kell engedni. Minthogy azonban a jelen országgyülés alatt is kihirdetett több nemeslevél tartalmából kitünt, hogy eme levelek kifejezésmódját az utóbbi években némileg megváltoztatták, és a kiadványokban a kuriának régi törvényes kifejezésmódjától annyiban eltérés történt, hogy azok rendén a tanácsosok közbenjárásáról semmi emlitést sem tesznek, Ő szent felsége a rendek kivánságát e részben is kegyesen meghallgatván, méltóztassék elrendelni, hogy az efféle kiadványokban ezután a curiának régi és törvényes kifejezésmódját tartsák meg.