1791. évi erdélyi XXVI. törvénycikk

a jobbágyok örök időkre való személyes lekötöttségének az eltörléséről és a nekik bizonyos föltételek alatt megengedett szabad költözésről

Habár a jobbágyok örökre való lekötelezése és a röghöz kötöttsége a törvényeken alapul, mindazonáltal, hogy a földesurak az irántuk való hajlandóságukat annál bővebben tanusitsák, Ő szent felsége kegyes előterjesztésére a karok és rendek a jelen czikkely erejénél fogva a jobbágyság elnevezést és az ezzel egybekötött örökkévaló személyes lekötelezést s röghöz kötöttséget, Ő felsége kegyelmes hozzájárulása mellett, szabad akaratukból és elhatározásukból eltörlöttnek jelentik ki; egyszersmind pedig azoknak a nehézségeknek a megelőzése végett, a melyek a korlátlan és rendetlen költözésből a közkincstárnak és a földesuraknak kárára, sőt maguknak a jobbágyoknak a romlására is bekövetkezhetnek, azoknak a szabad költözését a következő szabályok szerint állapítják meg:

Először: A szabad költözés egyedül csak Szent György napja körül történhessék meg; mindazonáltal a költözni készülő jobbágy tartozzék költözési szándékát a megelőző év Szent Mihály napja táján bejelenteni és az őszi vetést a magnak és az abba fektetett munkabérének megtéritése ellenében elvégezni, mit ha elhanyagolna, az ebből eredő károkat mind az adóalap, mind a földesur részére köteles legyen megtéríteni.

Másodszor: Mielőtt a jobbágy a költözéshez hozzáfogna, más jobbágyot köteles a maga helyébe állitani, még pedig olyant, a ki azokra a szolgáltatásokra, a melyeket a költözködni akaró jobbágy ugy a földesurnak, mint a kincstárnak teljesitett, alkalmatos; ezenkivül pedig a földesurától a költözés szabadságának megadásáról szóló levelet is kérni, a melyet földesura igaz ok nélkül meg nem tagadhat és egyszersmind az adóalap biztosítása czéljából azt a helyet is meg kell jelölnie, a hol lakhelyét felütni szándékozik.

Harmadszor: Nem szabad a jobbágynak eltávoznia mindaddig, a mig a költözni szándékozó az ő hátralevő s az illető vármegyén vagy törvényszéken tisztába hozandó adósságait, melyekkel földesurának akár készpénzben, akár pedig marhákban, terményekben és szolgáltatásokban tartozik, meg nem fizeti, és ha más faluba akarna költözni, a reá már kivetett adóhátralékok és más ezzel járó terheket le nem rója.

Negyedszer: Ha valamely telken a családapák annyira megszaporodnak, hogy sem a ház azok befogadására, sem a telek az ő ellátásukra elégséges nem volna, akkor a különválni és lakhelyét megváltoztatni óhajtó családapa, az előbb emlitett feltételek teljesitése után, szabadon elköltözhetik, de ilyen esetekben határozottan ki van zárva minden olyan ravaszság és csalás és ürügy, a melynek alapján a helyben maradó családapák, netalán vagyonukban annyira meggyengülnének és a személyek számában is annyira megapadnának, hogy a megmívelni valók mivelésére, az uri szolgáltatásokra továbbá az adó fizetésére szolgáltatásokra, továbbá az adó fizetésére, valamint más közterhek viselésére is tehetetlenekké válnának.

Ötödször: Ha a földesur és a költözni szándékozó jobbágy között a jelen czikkelylyel megállapitott költözési feltételek nem teljesitése miatt egyenetlenségek támadnának, akkor a vármegyék, székek és vidékek tiszteinek leszen a kötelessége az ilyen egyenetlenségeket haladék nélkül megvizsgálni és ennek a czikkelynek a rendelése értelmében igazságosan és méltányosan eldönteni; és ha a költözni szándékozónak a kivánságait alaptalanoknak találják, azt elégtételadásra vagy engedelmességre és megnyugvásra szoritani; ha pedig a földesur tagadná meg a jobbágynak az előbbirt feltételek teljesitése után a szabad költözködést, maguk a kerületi tisztek lesznek kötelesek az ilyen jobbágynak a költözésre feljogositó levelet adni.

Hatodszor: A földesurtól vagy a vármegyék, székek és vidékek tisztjeitől adott felszabaditó levél nélkül tilos valakinek a jobbágyát befogadni, kétszáz magyar forint büntetése alatt, a melyet törvénycikkely szerint való per utján birtokon belül való felebbezés kizárásával kell felvenni, a mely eljárást ekképen a vármegyékben, vidékeken és székely székekben mindenütt különbség nélkül meg kell tartani.

Abban az esetben pedig, ha a szász helyek lakói és közönségei fogadnák be és vonakodnának kiadni a föltételek teljesitése nélkül költöző és felszabaditó levéllel el nem látott jobbágyokat, a földesur keresse meg előbb, az illető tisztek utján, az ilyen közönségek tisztjeit, de ha semmi elégtételt sem kap, forduljon a királyi főkormányszékhez, a melynek kötelessége leszen, a dolog valóságának kideritése után, a jobbágyok visszaállitását és a törvénycikkely szerint való büntetés felhajtását is közigazgatási uton elrendelni. Ugyanez alatt a büntetés alatt nem szabad a földesuraknak megengedniök, hogy közterheket viselő és külön gazdaságot folytató jobbágyaik, lakhelyeik megváltoztatásával, az adófizetés kikerülése vagy a közterhek elháritása okából zsellér (köznyelven „Lipitor”) czimen más jobbágyokhoz csatlakozzanak: ennélfogva kötelesek lesznek az ilyen jobbágyoknak tartozékokkal ellátott külön telkeket kijelölni.

Hetedszer: A földesur beleegyezésével költöző jobbágynak, a földesur az olyan épitmények árát, a melyekre nézve bebizonyul, hogy készpénzen szerezte, törvényes becsü szerint készpénzben tartozik megtériteni, vagy ha ez nem akarná megtériteni, a földre reá épitettek másoknak is eladhatók. A mi pedig egyéb javitásokat illet, azok ugyan lelkiismeretes becsü szerint megtéritendők, mindazonáltal a réteken vagy szántóföldeken végzett irtásokat illetőleg a munka bérét csak akkor kell megtériteni, ha a jobbágy az irtást a földesur tudtával és engedelmével eszközölte és azok hasznát és gyümölcsét még nem szedte hét évig, mert ebben az esetben a reájuk forditott munka bérét, a hét évig tartott haszonélvezet kétségtelenül eléggé, sőt tulságosan kiegyenlitette. Minélfogva, ha az erdőkben a földesur engedelme nélkül történtek az irtások, minthogy az erdők levágása a földesurnak kárára van, az irtónak semmi ellenérték sem jár, sőt inkább ő tartozik azokat a károkat megtériteni, a melyeket az erdőknek, a földesur engedelme nélkül való irtásával okozott. Valamint azonban a földesur köteles lesz, az emlitett módon, a költöző jobbágynak az ő munkájával előállitott dolgokért egyenértéket adni, ugy viszont a jobbágy is az épületeknek és minden javitásnak akképen tartozik gondját viselni, hogy azokban az ő hanyagsága miatt romlás be ne következzék, különben ezt a költözés megkezdése alkalmával a földesur részére előzetes becslés után köteles lesz megtériteni. Ennélfogva

Nyolczadszor: A költözések megkezdése alkalmával szükséges leszen minden javitásnak vagy romlásnak minden különbség nélkül való megbecsülése a végett, hogy ennek alapján akkor, a midőn a jobbágy költözni akar, a javitás vagy romlás állapota tisztában lehessen. Valamint pedig a jobbágy az idők mostohasága utján és nem az ő gondatlansága miatt keletkezett romlásokért semmit sem lesz köteles megtériteni, úgy viszont a földesur a készittet dolgokért csakis ama becsü szerint fog ellenértéket adni, a mely akkor és ahhoz az állapothoz mérten történik, a mikor a jobbágy költözni szándékozik.

Kilenczedszer: Miután eddigelé sem a közigazgatás szigoruságával, sem a földesurak iparkodásával nem volt kivihető, hogy a czigányok állandó lakhelyekre szoritkozzanak, sőt inkább a legtöbben manapság is kóbor módra bolyonganak és lopást meg rablást üznek, határozzák: hogy a czigányokat, a kik eddigelé a földesurak engedelme nélkül költöztek vagy ezután költöznének, a vármegyék és székek tisztei állitsák vissza régi uraiknak, a kik kötelesek legyenek azok erkölcseit megjavitani és lassankint a mezei gazdaság és mesterségek üzésére szoritani és megtelepiteni, az általános szabadon bocsátást és szabad költözést, csakis a megtelepedett és mezei gazdaságot üző czigányokra terjesztvén ki.

Tizedszer: Továbbá a szolgák megszökésének meggátlása és az ebből eredő bajok elkerülése végett határozzák, hogy azt, a ki másnak az eltávozás kieszközléséről szóló levéllel el nem látott szolgáját merné befogadni és törvényes visszakövetelés ellenére, előbbi urának vissza nem állitaná, törvénycikkely szerinti eljárás mellett és birtokon belül való felebbezés kizárásával, kétszáz magyar forint büntetésében kell megbirságolni.

Tizenegyedszer: Valamint a költözés ideje a jobbágyok részéről szigoruan szent György napjára van szoritva, ugy a földesurak részéről sincs megengedve, hogy a jobbágyokat a jobbágytelkekről más időben és másként mozditsák el és fogadják be, hanemha a jobbágyot előlegesen, a megelőző évi szent Mihály napján az ő elmozditása iránt megintették. Hogyha pedig a földesurak az ő jobbágyaikat igaz és elégséges ok nélkül mozditanák el, ebben az esetben a vármegyék, székek és vidékek tisztjei, miután előttük ez iránt panasz történt, döntsenek az elmozditás okai és rugói fölött, és ha az elmozditás okát igazságtalannak látják, akkor tartozzanak az ilyen jobbágynak tisztüknél fogva segitségére lenni.