1791. évi erdélyi LI. törvénycikk

az elszámolás alatt álló számadótisztek fekvőjószágai elfoglalásának a módjáról

Ha az elszámolással tartozó számadó tiszteknek ingó vagyona az elszámolás alatt álló összeggel nem ér föl, akkor azok ingatlan javaihoz is, még pedig, ha vannak szerzeményi javaik, először ezekhez, ilyenek hiányában vagy pedig, ha ezek az elszámolási összeggel föl nem érnek, ősi javaikhoz is szabad nyulni; mindazonáltal a perre való alkalmaknak és az igaz örökösök megkárositásának elkerülése végett határozták: hogy ilyen esetekben a kérdéses összeg erejéig örökös joggal az elszámolással tartozó számadóknak csak szerzeményi javai, ellenben az ősiek nem örökös joggal, hanem csak zálog czimén foglalhatók le és adhatók el; és ha akár az elszámolásra kötelezett számadó, akár ennek az örökösei a kérdésben levő összeget lefizetik, az elfoglalt fekvő jószágokat azok kezéhez tényleg ki kell szolgáltatni; ha pedig valaki az ilyen fekvő jószágokat nem akarná visszaadni, az abban a büntetésben marasztalandó el, a melyet a törvény a zálog visszatartói ellen szabott ki.

Ugyanezt kell érteni az elszámolásra kötelezett számadóknak ama fekvő jószágaira nézve is, a melyeket eddigelé, ha mindjárt örökös czimen is, foglaltak és idegenitettek el.