1791. évi erdélyi LII. törvénycikk

az árvákról és ezek gyámjairól

Ámbár a mások védelmére szoruló árvák gyámságára, továbbá a gyámok nemeire, kötelezettségeire és számadástételére, valamint a gyámságnak a gyanus és kárt okozó gyámoktól való elvételére nézve a hazai törvények során nevezetesen pedig a Hk. I. részében üdvös intézkedések találhatók, mind a mellett, mivel olyan biztos és határozott eszközök, a melyekkel a törvények aggodalmas gondoskodását a gyámgyermekek előnyére és a gyámok biztonságára foganatositani lehetne, nincsenek adva: ezért a karok és rendek, szem előtt tartván az árvák különböző születését és állapotát, Ő felsége legkegyelmesebb beleegyezésének is a hozzájárulásával, a törvények kiegészitéseül a következőket határozták:

1-ször. Minthogy a nemesek árváinak személyes lakhelye és javai a vármegyékben, székely székekben és a magyar vidékeken feküsznek, ennélfogva a személyeikre és a természetes, törvényes, végrendeleti avagy rendelt gyámok vagy gondnokok utján kezelendő javaikra nézve a felügyeletet a királyi főkormányszék legfőbb ellenőrzése alatt kiváltképen a kerületi főtiszviselőkre bizzák azzal a kijelentéssel, hogy ha az árvák az ő gondatlanságuk, annál inkább elnézésük miatt károsodnának, erről a főtisztek a királyi főkormányszéknek felelni és a kárt megtériteni tartoznak. Egyébiránt a kerületi főtisztviselők az e részben annak rendje szerint teljesitendő tisztükben a következő szabályokhoz tartsák magukat; tudniillik:

2-szor. A nekik közvetlenül alárendelt tisztviselők közt olyan rendet kell tartaniok, hogy mihelyt az igazgatásukra bizott kerületekben valamely nemesnek vagy birtokosnak a gyermekei árvaságra jutottak, ennek haladéktalan tudomására jöjjenek, a miről értesülvén, a királyi főkormányszékhez esetről-esetre jelentést tegyenek.

3-szor. Ha az árvák teljesen szülőtlenek és javaik egy és ugyanazon vármegyében, magyar vidéken vagy székely székben feküsznek, gondoskodni fognak alkalmas gyámnak a beállitásáról amaz apai vagy anyai águ rokonok közül, a kiket e tiszt a vérség jogán megillet, ha csak törvényes kifogás utját nem állja; alkalmas rokonok hiányában pedig annak az idegenek sorából való kiválasztásáról, a kit késedelem nélkül ki fognak nevezni; hacsak talán az árvák szülei nem rendeltek volna gyermekeiknek végrendeletileg olyan gyámot, a ki semmi törvényes kifogás alá nem eshetik és erre a rendelt vagy végrendeleti gyámra fogják bizni az árváknak az ő állapotuknak és javaik mennyiségének megfelelő, illő és czélszerü nevelését, mint azok legállandóbb és legbiztosabb örökségét és erre őt a törvények erejénél fogva kötelezni fogják.

4-szer. A főtisztek kötelessége leszen szorgosan gondoskodni arról, hogy az árvák összes ingó és ingatlan vagyonát, valamint követeléseiket és tartozásaikat és okirataikat a rokonok megegyezésével megválasztandó, és esküvel mind hüségre, mind titoktartásra kötelezendő két alkalmas nemes, a szülők halála után késedelem nélkül a legközelebbi rokonok egyikének vagy másikának a jelenlétében össze irja és lajstromba vezesse, az okiratokat illetőleg szorgosan ügyelvén arra, hogy azokba, ha netalán rólok már előzetesen készült leltár léteznék, vagy ennek hiányában azok tartalmát a hátukra vezetett irás megjelölné, bele ne tekintsenek vagy azokat el nem olvassák, hanem az előbbi esetben csakis a lajstromnak párját, az utóbbiban pedig a hátiratos feljegyzések szerint uj és pontos lajstromokat kell elkésziteni. A szükségtelen és romlásnak kitett ingóságokat árverés utján is adják el és tegyék készpénzzé; a többi ingókat pedig, a melyeknek a megtartását ép olyan szükségesnek vagy illendőnek, mint biztosnak találják, a készpénzzel és az ingatlanokkal együtt a gyám kezéhez kell szolgáltatni. Hasonlóképen az okiratokat is a lajstromozó királyi emberek pecsétje alatt át kell adni a gyámnak, és ha ezek közül némelyek az árvák pereinek a folytatására szükségesek, ezeket is a főtisztek részéről kinevezendő két királyi ember jelenlétében, a pecséteket felnyitván, és a gyám saját kezével aláirt téritő levél mellett az illető iratcsomóba helyezvén, a gyámnak kezéhez szabad vennie, a minek megtörténtével az okiratokat ujból le kell pecsételni. Végre mind az ingó és ingatlan javak összeirásának, mind pedig az okiratok lajstromának egy hiteles példányát pecsét alatt a vármegye, a székelyszék vagy a magyar vidék levéltárába fogják elhelyezni, egy másik példányát pedig a gyámnak adják át, mi a harmadikat a királyi főkormányszékhez kell fölterjeszteni.

5-ször. Hogyha az árvák javai több vármegyére, székelyszékre vagy magyar vidékre terjednek ki, akkor annak a kerületnek a tiszte, a melyben az árvák szülei laktak, vagy a hol az ő haláluk bekövetkezett, az árvák helyzetét a királyi főkormányszéknek körülményesen és késedelem nélkül be fogja jelenteni, a végett, hogy ez az ő intézkedéseit a maga idején megtehesse, tudniillik, hogy arra az esetre, ha végrendeleti gyám vagy nem léteznék, vagy azt netalán a Hármaskönyv I. R. 119. czime értelmében nem lehetne a gyámság viselésére bocsátani, részükre először is az ő legközelebbi rokonaik közül a törvényes gyámot állithassa be, vagy pedig rokonok hiányában egy más arra alkalmas és az idegenek sorából kiválasztandó gyámról gondoskodhassék és ezt azután mind az árvákra való személyes felügyelettel meg kell bizni, mind pedig neki azoknak javait és okiratait, miután ezeket ama kerületek főtiszteivel egyetértőleg, a melyekben az árvák javai találhatók, összeirták s lajstromozták, a 4-dik § utasitása értelmében át kell adni.

6-szor. A gyámok az árvák javainak a kezelését olyan tisztekre és gazdákra bizzák, a kiknek a kitartó szorgalma eléggé ismeretes és a kikkel szemben az árvák biztositva vannak. Ezektől évenkint számadást vegyenek, a melyet azonban nem a gyámok fognak saját személyükben megvizsgálni, hanem a részükről az illető vármegyétől, széktől vagy magyar vidéktől e czélra kikérendő alkalmatos számvevőkkel vizsgáltatják meg.

7-szer. A természetes gyámokon, tudniillik az apán és anyán kivül, a kikről alább lesz szó, az összes többi gyámok, ugy a végrendeleti, mint a rokonok vagy idegenek sorából kiválasztandó rendelt gyámok, kötelesek lesznek az ő sáfárkodásukról, a törvényszabta büntetés alatt, a melynek egyik fele része az árvákat, a másik fele része pedig a számvevőket illeti, évenkint számot adni, még pedig, ha az árvák javai egy és ugyanazon vármegyében, székben vagy magyar vidéken feküsznek, a kerület közönsége részéről kijelölendő megbizható és alkalmatos személyek előtt, ha pedig a javak különböző törvényhatóságok alá vannak vetve, azok előtt a számvevők előtt, a kiket a főtisztek között e részben létesült egyetértés alapján, annak a kerületnek a közönsége fog kiküldeni, a melyben az árvák jószágainak a feje vagy ezek nagyobb része fekszik. És eme számadásoknál maguk a főtisztek, vagy ha ezek nem érnek reá, a legközelebbi tisztek, vagy legalább a vármegyék, székek avagy magyar vidékek ügyészei minden alkalommal jelen fognak lenni és az árvák jogai fölött őrködni, hogy akkor, a midőn a más kerületekben fekvő jószágok tárgyában valami utbaigazitás volna szükséges, azok ennek az illető kerületnek a közönségével értekezzenek.

8-szor. A számvevők a minden év végével megejtendő számadás eredményéről a legközelebbi közgyülést értesiteni fogják, a végett, hogy a közönség az árvák állapotát megismerhesse, a szükséges intézkedéseket megtehesse és a netalán felmerült hiányok és hibák pótolhatók és kijavithatók legyenek, sőt, ha akár a gyám, akár az árvák részéről jelenlevő fő- vagy altiszt, akár pedig az ügyész azt gondolják, hogy a számvevők munkálatával meg vannak kárositva, a meg nem elégedő fél kivánságára a számadás egész sorát bővebb megvizsgálás végett a közönségnek be kell mutatni és ott felül kell vizsgálni; minden év végével pedig az összes gyámi számadások végleges felülvizsgálás és elintézés czéljából minden kerületből különbség nélkül a királyi főkormányszék elébe terjesztendők. A királyi főkormányszék pedig a számadó gyámnak az illető törvényhatóság utján a számadás minőségének megfelelő felmentő levelet adjon és hogy az árváknak a gyámság alól való felszabadulásuk után gyámjaik sáfárkodásának minőségéről maguknak tudomást szerezhessenek, az egész számadási munkálatot az illető vármegye, székelyszék vagy magyar vidék levéltárában kell megőrizni.

9-szer. Minthogy a gyámok az árvavagyont fáradság és saját ügyeik hátratétele nélkül nem kezelhetik és a munkás a maga bérét megérdemli: ezért az árvavagyonból befolyó évi jövedelemnek a hatodrésze, de bele nem értve az elhelyezett tőkék kamatjait, a gyámokat fogja illetni; a gyámok viszont szorgalmasan munkálkodjanak az árvavagyon évi jövedelmeinek a gyarapitásán.

10-szer. Ha az árvák vagy más gondnokság alatt levő személyek, a hatalom alól való felszabaditásnak törvényszabta idejét elérik és abba az állapotba jutnak, a melyben ügyeiknek saját személyükben tudják gondját viselni, a főtiszteknek kötelessége leszen, ezt az illető vármegye, székelyszék vagy magyar vidék legközelebbi gyülésen előterjeszteni, és mivel kétség sem fér ahhoz, hogy a kerületek közönségei előtt a kebelükben létező személyek mindenek fölött ismeretesek, s hogy azok ezekre nézve igazságos és a törvények rendelkezésének megfelelő itéletet fognak hozni, ezért, ha a gyámság alatt levő személyeket ügyeik vezetésére alkalmatosaknak fogják találni, a gyámság alól azonnal fel lesznek szabaditandók és bármely néven nevezendő javaik lajstromozandók és az előbbi lajstrommal, a mely mellett azok a gyámnak át voltak adva, összehasonlitandók, a gyám köteles leszen egész gyámsága idejéről általánosan számot adni és a gondatlanságával, annál inkább pedig rosz és helytelen kezelésével okozott károkért a Hk. I. R. 123. czime értelmében felelni; a megelőző lajstromba iktatott és az évi számadások tárgyában kelt és mint emlitve volt, a levéltárban elhelyezett okiratokat is át kell adni a hatalom alól kikerülteknek. Végre mindarra nézve, a mit a felszabadultak kezükhöz kapnak, bizonyságlevelet kell adni, a melynek egyik példánya a felszabadultaknak, másika a volt gyámnak adandó át, harmadikát pedig a vármegye, székelyszék vagy magyar vidék levéltárába kell tenni a végett, hogy ha valamelyik fél netalán a neki átadott példányt elvesztené, azt szükség esetében megkaphassa.

11-szer. Minthogy a szülőket gyermekeik boldogságának az előmozditására természetes ösztön sarkalja, ezért az apákat és anyákat, ha különben a törvényben megkivánt kellékekkel fel vannak ruházva, sem gyermekeik személyes gyámságától, sem javaik kezelésétől elzárni nem szabad, sőt azok a szülők és gyermekek közt fennálló természetes kötelék sérelme nélkül szigoru gyámi számadástételre sem szorithatók. Ennélfogva, ha az egyik vagy másik szülőfélnek az elhalálozásával a tulélőben a szükséges kellékek megvannak, a főtisztek az apjuktól vagy anyjuktól megfosztott árvákat tulélő szüléjük gyámsága alá fogják helyezni, megtartván mindazonáltal a Hármaskönyv I. R. 119. és 120. czimeinek a végrendeleti gyámokra vonatkozó intézkedését. Abban az esetben pedig, ha az ilyen természetes gyámapa vagy gyámanya második házasságra kelne, ugyancsak a Hármaskönyv I. R. 113. czimének a tartalmához fognak alkalmazkodni. Ügyeljenek azonban a főtisztek és a királyi főkormányszék, a kiknek a gyámgyermekek és árvák kiváló gondviselése és védelmezése kötelességük, hogy az árváknak az ő állapotukhoz illő nevelése és az árvavagyon kezelése a szülők természetes gyámsága alatt is annak a rendje szerint folyjon; a nevelés elhanyagolásának és a javak megrontásának vagy elidegenitésének, avagy a jövedelmek pazarlásának esetében a közhatalom utján kell az árvák jobb neveléséről, a javak biztositásáról gondoskodni.

12-szer. A polgári állásu árvákról való gondoskodás az illető helyek első tisztviselőire tartozik; ennélfogva ezeknek a hivatása és kötelessége az árvák összes javait összeiratni, a gyámokat számadás terhe alatt kirendelni, az árvák nevelésére és tanitására felügyelni és annak idején azoknak valamely mesterségre való alkalmazásáról vagy az ő állapotuknak és hajlamuknak megfelelő életmódról gondoskodni, végül, a mennyiben azt a helyek törvényhatósági szabályai és a netalán fönforgó körülmények megengedik, a nemesek árváira nézve előrebocsátott törvényekhez alkalmazkodni.

13-szor. Végre a paraszt állásu árvákról azok földesurai tartoznak gondoskodni, a kik az árváknak számadás terhe alatt gyámokat fognak rendelni és arra ügyelni, hogy azok a gyámokra hitelt érdemlő leltár mellett rábizandó vagyonukban meg ne károsodjanak.


  Vissza az oldal tetejére