1791. évi erdélyi XCVI. törvénycikk * 

a fiu- és kerületi székekről és azoknak a tárgyairól

Ugy az 1764. évben a karok és rendek beleegyezése nélkül fölállitott, utóbb pedig az 1784. esztendőben átalakitott szüntelen müködő tábláknak, valamint az 1787. évben szintén a karok és rendek beleegyezése nélkül behozott alsó biróságoknak vagy itélőszékeknek is eltörlésével, a karok és rendek közös akarattal, - Ő szent felségének legkegyelmesebb beleegyezése is hozzájárulván, - viszszaállitják a vármegyékben, székely székekben és vidékeken a folyton müködő táblák fölállitása előtt divatban volt, a székelyek közt alszékeknek nevezett fiu- és kerületi székeket. Ezeken az elnökséget rendszerint a kerületek, illetőleg a székek első tisztjei fogják vinni és ezeken kivül a közönséges gyüléseken, egyik gyüléstől a másikig, mindenkor jó lelkiismeretü és törvénytudó táblabirákat fognak választani, számszerint hetet, a kik a vármegyék, székelyszékek vagy vidékek részéről meghatározandó napidijak mellett, egyedül a jegyzővel, mindaddig ott fognak maradni a székhelyén, a mig a legközelebb mult fiu- vagy kerületi székről függőben maradt, valamint az időközben inditott pereket is föl nem veendik, a vármegyék, székelyszékek és vidékek szorgalmatosan ügyelvén arra, hogy az ügyek a törvénynél fogva, természetük különféleségéhez képest, megszabott határidőkben lefolyjanak és hogy ezek a fiu- és kerületi székek szükség nélkűl hoszszas időig el ne huzódjanak. Hogyha a birák száma időközben a törvényszékek teljességéhez szükséges hetes számnál alább szállana, akkor az elnök az itélőszék hiányosságát ki fogja pótolni; egyébiránt a hites táblabiráknak a fiu- és kerületi székek megtartása czéljából bizonyos számban eszközlendő választása következtében, az eme választottak közé be nem jutott hites táblabirák a törvényszékeken való megjelenéstől és üléstől, hacsak őket valamely törvényes kifogás a biráskodásból ki nem zárja, semmiképen sincsenek eltiltva és őket, midőn bent ülnek, a fönforgó perek ellátásában szabad és döntő szavazat illeti; mindazáltal napidijban csak a hét választott táblabiró részesülhet.

A fiuszékeken ennekelőtte a földesuri hatóság alól mentes parasztoknak mind polgári, mind büntető ügyei és az olyan jobbágyok büntető ügyei folytak, a kiknek az uri székeken való megbüntetését az ő földesuraik elmulasztották és e miatt közkereset alá estek.

A kerületi székeken pedig, a melyek előtt a nemesek perlekedtek, a száz forintnyi öszszeget felül nem haladó ügyeket tárgyalták: némely székelyszékekben pedig a kerületi széken elegyesen minden ügyet meginditottak, a mire nézve határozatba ment: hogy a helyi szokást és gyakorlatot jövőre is meg kell tartani, a fő-, és altisztek továbbra is szorgalmasan gondoskodán arról, hogy a közgyülések részéről meghatározandó helyeken a törvénykezési időszakok alatt mentül gyakrabban tartsanak fiu- és kerületi, székeket, a büntető ügyeket pedig a törvényszünetek ideje alatt is lássák el.

Végül pedig, mivel ennekelőtte az efféle fiu- és kerületi székek tartását és a pereknek azokon való ellátását az gátolta, hogy némely vármegyéknek és székeknek sem állandó köz- vagy székházaik, sem tömlöczeik nem levén, az okiratokat és foglyokat messziről és a legnagyobb nehézséggel kellett az ilyen székek helyeire szállitani: és a csekély számban beállitott törvényszéki jegyzők sem lehettek jelen mindegyik kerületben a törvényszék tartása idején és mivel minden vármegyében, székben és vidéken egy-egy ügyész volt, ezeknek is lehetetlen volt mindegyik kerületben megjelennie, különösen akkor, a midőn a törvényszékeknek a kerületekben való tartása egy és ugyanazon időre esett: azért a vármegyék, székelyszékek és vidékek közönségeire bizzák, hogy az emlitett akadályokat saját hatalmuknál fogva eltávolitsák és mind azokat az eszközöket, a melyek a pereknek helyes és a törvényekkel megegyező folyására szükségesek, saját kerületeikben elővegyék.