1791. évi erdélyi CXXXIII. törvénycikk * 

az osztatlan fivérek és nővérek közt eszközlendő osztály módjáról

Ámbár a Hármaskönyv I. R. 45. czimében az osztatlan atyafiak között eszközlendő osztály módja meg van állapitva, minthogy azonban az osztály dolgában a törvény határozott értelme ellenére különféle visszaélések kaptak lábra, a melyek miatt a fekvő jószágok birtokán kivül levő osztályosok az őket megillető osztályrészt későre és néha több esztendő lefolyása után kaphatják kezükhöz; az ilyen nehézségek eltávolitása és az osztályosok kárának elháritása czéljából határozzák, hogy az előbb idézett törvény értelmének szigoru megtartása mellett az osztály dolgában a következő módot kövessék, tudniillik: ha a meg nem osztott fekvőjószágok több vármegyében vagy székelyszékben, vagy pedig elegyesen vármegyékben és székelyszékekben is vannak, az osztályt sürgető fél a fekvő jószágok birtokában levő felet idézhesse az osztály végrehajtására, és ha a végrehajtás határideje elérkezik, az itélőmester menjen ki a felosztandó jószágok szinére és ott a törvényes gyakorlatot szemmel tartván, a végrehajtást az osztoztató parancs értelmében kisértse meg és ha ezt a fekvőjószágok birtokában levő fél megengedi, akkor az osztályt vigye véghez. Ha pedig a fekvő jószágok birtokában levő fél az osztály végrehajtását visszaüzéssel akadályozná, a legközelebbi törvénykezési időszakra a királyi tábla elébe kell idézni, hogy visszaüzésének okát adja.

Ez időszak beálltával az eljáró itélőmester annak három első napján mutassa be az addig fölvett okmányokat a királyi táblának is ezek még az nap jegyzőkönyvre vétetvén az ügyét, szintén ugyanazon vagy a közvetlenül következő napon ki kell kiáltani és a visszaüző, miután a királyi tábla előtt visszaüzésének a terhét letette, az osztoztató itélőmester előtt lásson hozzá visszaüzése okának adásához, általában pedig a perlekedő felek adják elő az eljáró itélőmester előtt az ő okaikat és az ezek támogatására szolgáló okirataikat, ez pedig mutassa be ezeket saját véleményének kiséretében haladéktalanul a királyi táblának. A királyi tábla aztán megvizsgálván az okmányokat és okiratokat, a fenforgó osztályos ügyet ugyanabban a törvénykezési időszakban véglegesen intézze el, határozatát hirdesse ki, és ha abban a fekvő jószágok uralmában levő fél meg nem nyugodnék, a felebbezést, minden más jogorvoslat kirekesztésével, a királyi főkormányszékhez meg kell engedni, de birtokon kivül és ennélfogva az eljáró itélőmester birói uton visszaküldendő az osztály végrehajtására. Hogyha pedig a visszaüző távol maradván, a megállapitott időre meg nem jelenne, a visszaküldött itélőmester az osztályt, az ezt szorgalmazó fél kérésére, az osztoztató parancs értelmében, mulhatatlanul hajtsa végre és ezt a visszaüző semmi jogorvoslattal se gátolhassa meg; hanem ha azt állitaná, hogy eme tény alapján valami jogtalanság történt rajta, osztályperre kell őt utasitani, mely a már megosztott atyafiak között szokott előfordulni. Ez az eljárás az első és másodizben levő fitestvérek, és a midőn a fekvőjószágok mind két ágat illetik, az emlitett izekben levő nőtestvérek között külömbség nélkül abban az esetben is követendő, a mikor az osztozkodók az osztatlan apai vagy anyai javakból valaminek a birtokában vannak ugyan, de nem osztály utján, hanem vagy szüleiknek engedelméből, a mikor ezek még éltek, vagy a másik fél tetszéséből jutottak ennek a birtokába. Midőn pedig az osztatlan fekvő jószágok csak egy vármegyében léteznek: az osztoztató parancs mellett eljáró vármegyei tiszt a vármegyei közönséges székére jelentést tévén, a többire nézve az imént meghatározott eljárás tartandó meg. Végül, a mely székelyszékekben külömböző gyakorlat divott, az jövőre is helyén marad.


  Vissza az oldal tetejére