1791. évi erdélyi CXXXIV. törvénycikk * 

az eljárás módjáról abban az esetben, a midőn a feleség vagy gyermekek elhaltával a férj vagy az atya azok javait az örökösöknek kiadni vonakodik

Minthogy a hitelezők biztonsága és az e részben fölmerülő nehézségek, a melyek az örökösök és az elhalt feleségek férjei között a törvényes utódokra néző javak miatt támadnak, addig is, a mig ezek a tárgyak kapcsolatosan fölvehetők és törvénycikkely utján elintézhetők volnának, valami ideiglenes uton hozandó szabályt tesznek szükségessé, a hü karok és rendek kivánságához képest és a méltányosság és igazságosság alapján jónak láttuk a következőket elrendelni.

A mi az egyenetlenségeket illeti, a melyek az elhalt feleségek vagy gyermekek javaira nézve, a férjek vagy atyák és törvényes örökösök közt támadnak: hogy ha a feleségnek vagy gyermekeknek elhalálozása esetében az özvegy férj vagy az atya, akár végrendelkezést, akár más czimet hozván föl, elhunyt feleségének vagy a gyermekeknek javait az igaz örökösöknek kiadni vonakodnék, avagy azok kiadását meg is igérvén, ezt napról-napra halogatná: ilyen esetekben az igaz örökösök és törvényes utódok, az elhalálozást követő két tizenöt napos határidő elteltével, a mely alatt tudniillik az elhalt eltemetésének is meg kell törtennie, az özvegy férjet, vagy a gyermekek nélkül maradt atyát az elhunyt hitvestárs vagy gyermekek ősi ingó és ingatlan javainak 15 nap alatt való visszaadása iránt személyesen intessék meg és egyuttal mindannak a visszatéritését, a mit igaz és törvényes czimen a javakba beruházott, ajánlják meg és ha a megintett eme megintés következtében a megállapitott tizenöt napi határidő alatt a javak kiadását elmulasztaná, a legközelebb következendő törvénykezési időszakra meg kell őt idézni, még pedig, ha a javak külömböző kerületekben feküsznek, a királyi itélőtábla eleibe, ha pedig egy vármegye, szék vagy vidék határai közt léteznek, akkor annak a kerületnek a közönséges törvényszéke eleibe. A mely határidő beálltával az ügyet a törvénykezési időszak három első napján ki kell kiáltani és sommásan letárgyalván, hasonlóképen ugyanabban a törvénykezési időszakban véglegesen el kell dönteni. A mely itélet ellen, ha az alperes meg nem nyugodnék, a felebbezést engedjék ugyan meg neki, még pedig, ha a javakat tőle elitélték, birtokon kivül, semmi menedéket sem engedvén meg alperesnek birtokon belül, és az odaitélt javak végrehajtás utján is kiszolgáltatandók a követelők részére. Abban az esetben pedig, ha az itélettel meg nem elégedő felperes akarna felebbezni, ezt részére feltétlenül meg kell engedni.