1791. évi erdélyi törvénycikkek

Befejezés

Mi tehát mondott hiveinknek, emlitett erdélyi örökös nagyfejedelemségünk és az ebbe kebelezett részek három nemzetéből való karoknak és rendeknek alázatos könyörgését kegyesen meghallgatván és kedvezően fogadván; a fentebb megirt czikkelyeket, a melyeket az előbbi módon törvényes alakban terjesztettek elénk és mutattak be, szóról-szóra jelen levelünkbe irattuk és iktattattuk és ezeket a czikkelyeket és az azokban foglaltakat, együtt és egyenkint, helyeseknek, kedvünkre és tetszésünkre valóknak itélvén azokra nézve kegyes császári és királyi fejedelmi beleegyezésünket és hozzájárulásunkat nyilvánitottuk és azokat a czikkelyeket kegyesen elfogadtuk és császári s királyfejedelmi hatalmunkkal helyben és jóváhagytuk, megerősitettük, s részükre meg utódjaik részére kegyesen ugyancsak eme fejedelemség és az abba kebelezett részek alaptörvényének erejével ruháztuk föl, a melyet eme fejedelemségünk s az abba kebelezett részek más köztörvényeinek és határozatainak a gyüjteményébe iktatván, mind önmagunk megtartunk, mind pedig bármely más hivünkkel is megtartatunk, a mint hogy azt jelen levelünk erejénél és bizonyságánál fogva elfogadjuk, helyeseljük, jóváhagyjuk, megerősitjük s hatályosnak nyilvánitjuk. Kelt Ausztriában, a mi főherczegi városunkban, Bécsben, november hó huszonnyolczadik napján, az Ur ezerhétszázkilenczvenkettedik, római, valamint az örökös országainkban való uralkodásunknak első évében.