Mi Ferencz, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kun- és Bolgárország apostoli királya, Ausztria főherczege, Burgondia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Karniólia herczege, Etruria nagyherczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja, Brabant, Limburg, Luxemburg és Geldern, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Mantua, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zatória, Calabria, Bar, Friaul és Teschen herczege, Svévia és Charleville fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső- és Alsó-Lausitz, Pont ŕ Mousson és Nomenum őrgrófja, Namur, Valdemons tartomány, Albimons, Zütphen, Sarverda, Salm és Falkenstein őrgrófja, a wend őrgrófság és Mecheln ura stb.
Adjuk tudtokra ezennel, jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy miután Isten kifürkészhetlen végzéséből, II. Lipót ur Ő felsége, néhai római császár és Német-, Magyar-, Csehországok királya, felejthetetlen atyánk, a folyó év Bőjtmás-havában e halandó életből és mulandó országlásból az örök dicsőség koronájára elhivatott és elköltözött volna, és mi, mint az ő közvetlen örököse s következésképen ezen örökös Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben is utóda, az ezerhétszázhuszonharmadik esztendőben berekesztett országgyülés első és második czikkelyének határozatához képest, föntnevezett dicső emlékü atyánk után a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben törvényesen trónra léptünk, és az összes egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urakat s emlitett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karait és rendeit királylyá koronáztatásunknak mondott örökös Magyarországunk közönséges törvényei kivánalma szerint, ünnepélyes szertartással, a nagy Isten segitségével való végrehajtása czéljából, s egyebekről való gondoskodás és tanácskozás végett is, a mik országunk közboldogságának előmozditására, biztonságban maradására, valamint a magyar nemzetnek hozzánk a szeretet és bizalom szorosabb kötelékeivel való csatolására alkalmasoknak és szükségeseknek látszandanak, Exaudi vasárnapon, a folyó ezerhétszázkilenczvenkettedik esztendő Pünkösthava huszadik napjára, Buda szabad királyi és fővárosunkba országgyülést hirdettünk és hivatunk egybe és azon személyesen is megjelentünk volna: berekesztetvén és befejeztetvén végre az országgyülési tárgyalások, ugyanazon egyházi főrend, országzászlós, mágnás és nemes urak s föntnevezett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karai és rendei felségünknek benyujtották és előterjesztették a következő törvénycikkelyeket, melyeket ugyanazon országgyülésen közös akarattal és szavazattal s egyetértő és egyhangu megegyezéssel, kegyes jóváhagyásunknak is hozzájárulásával hoztak, alázatosan könyörögvén felségünknek, miszerint azon összes czikkelyeket s mindazt, a mi bennök foglaltatik, helybenhagyottaknak, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, s királyi jóváhagyásunkkal azokhoz járulván, királyi hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helyeselni és megerősiteni s ugy mi magunk megtartani, mint minden mások által, kiket illetnek, megtartatni méltóztatnánk. Mely törvénycikkelyeknek ez a tartalma:
Előbeszéd
Tiszteletteljesen ismerik el a karok és rendek, hogy azt, a mi méltó fájdalmunknak, melyet a dicső emlékü boldogult II. Lipót római császár s Magyarország és a hozzá kapcsolt részek apostoli királyának váratlan és kiváltképen a magyar nemzetre nézve keserü halála szült, enyhitésére sok és buzgó fohászszal vala kérendő, a magas isteni gondviselés jóságából önként nyerték meg. Mert fenséges és leghatalmasabb urokban, Ferencz urban, a föntebb emlitett császári királyi felség elsőszülött fiában, olyan örökös királyt és urat nyertek, kiben az atyai erényeket, a győzhetetlen bátorságot, a lelki nemességet és a magyar nemzet iránti királyi jóságának különös vonzalmát az öröm és csudálat benső érzelmével szemlélik. Ezen királyi hajlandóságának s atyai szeretetének bőséges bizonyitékait már kormányra lépte előtt tanusitá, midőn atyja s az ország karai és rendei között közbenjáró gyanánt gyakran müködött, a mivel mindeneknek szivét lekötelezte maga iránt, s az egész nép teljes bizodalmát megszerezte.
Valamint pedig a jövendő közboldogság ezen előjelei bizonyosak, ugy legnagyobb vigaszuk közé számitják a karok és rendek, hogy Ő királyi felsége az országgyülést kegyelmes királyi meghivólevelével, az 1791:3. czikkely rendelése szerint is, szerencsés fölavatása s megkoronáztatása s egyéb ügyek felől való tanácskozás végett, melyek ugyanis az ország közjavának és gyarapodásának előmozditására valamint annak állandó megtartására szükségeseknek és hasznosaknak fognak látszani, Exaudi vasárnapra, vagyis az ezerhétszázkilenczvenkettedik év Pünkösd-hava huszadik napjára ezen szabad királyi Buda városába kegyelmesen egybehivni és magas jelenlétével a hű karok és rendek szomoru sziveit föléleszteni és megvigasztalni méltóztatott.
És ámbátor a nagyemlékü felséges atyjától kiadott hitlevéli biztositék előrebocsátott elfogadása és az arról letett eskü által Ő szent felsége a karok és rendek kivánságának eleget teendett volna, hogy azonban, még a karok és rendek hallgatása mellett is, azon kétségeket, melyek ama hitlevél első s illetve ötödik pontjában is, mint már előbb vélték némelyek, bent lappanganak, teljesen megszüntesse, s nehogy jövendő időkben is a fölavatásnak bármely trónváltozáskor bizonyos idő alatt szükségképen való végrehajtása felül kétség támadjon, s hogy annálfogva a hitlevél első és illetve ötödik pontja ezentul eredeti értelmétől eltérő semmiféle magyarázatnak kitéve ne maradjon: az utóbbi országgyülésen e tárgyban alkotott harmadik czikkelyt saját kiadott hitlevelében önszántából fölemlittetni akarta.
A mely jósága által még nagyobb szeretetre s bizodalomra indittatván a karok és rendek, a király és felséges háza és az ország méltóságáért készeknek nyilatkoztak minden erejöket és tehetségöket s életöket is a törvények értelmében áldozatul hozni.
Az ünnepies koronázás végrehajtatván, midőn a többi országgyülési tárgyalások is közös szavazattal s egyetértéssel, ugyszintén Ő királyi felsége kegyes hozzájárulásával befejeztettek: esedeznek ugyanazon karok és rendek, hogy föntebb emlitett Ő felsége az alább irott törvénycikkelyeket kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmánál fogva megerősiteni, s ugy ő maga megtartani, mint minden mások által is kegyesen megtartatni méltóztassék.
