1792. évi erdélyi törvénycikkek

Előbeszéd

Mi Második Ferencz, Isten kedvező kegyelméből, mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Szlavonia, Galiczia, Lodomeria, Ráma, Szerbia, Kumánia és Bulgária apostoli királya, Ausztria főherczege, Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Krajna herczege, Toskána nagyherczege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország őrgrófja, Brabant, Limburg, Luxemburg és Geldern, Württemberg, Alsó- és Felső-Szilézia, Milánó, Mantua, Párma, Piacenzia és Guastalla, Osvecina és Zatoria, Calabria, Barri, Montferat és Teschen herczege, a Svábföld és Charleville fejedelme, Habsburg, Flandria, Tyrol, Hennegau, Kiburg, Görcz, Gradiska grófja és a székelyek ispánja, a római szent birodalom, Burgau, Felső- és Alsó-Lausitz, Pont-á-Mousson, Nomene őrgrófja, Namur, Valdemont tartomány, Blankenberg, Zütphen, Sarverd, Salm és Falkenstein grófja a Szláv őrgrófság és Mecheln ura.

A jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet, hogy minekutána Mi, igen kedvelt, boldog emlékezetü atyánknak, Második Lipótnak, a szentséges fejedelemnek választott római császárnak, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvát- és Szlavonország apostoli királyának, Erdély örökös fejedelmének és a székelyek ispánjának halála után, az erdélyi összes karok és rendek részéről is, az 1744-ik évi ujabb törvénycikkelyek 3-ik és 4-ik czikkelye szerint önkéntesen és szabadon elfogadott „Pragmatica sanctióban” megállapitott öröklési rend szerint, a felséges ausztriai ház összes országai és örökös tartományai s ezek között az erdélyi nagyfejedelemség fölött is az uralkodást öröklési jogon elvállaltuk volna és a mi kedvelt erdélyi fejedelemségünk iránt való atyai gondoskodásunknál és töprengésünknél fogva, ezen fejedelemség és az abba keblezett részek három nemzetből álló összes karai és rendei számára az ezerhétszázkilenczvenkettedik évi augusztus hava huszadikára Kolozsvár szabad királyi városba, közönséges országgyülést hirdettünk volna és az oda egybesereglett és a mondott év október huszonkettedikéig ülésezett hű karok és rendek miután a hűségi esküt, a mi kedvelt hivünknek, az előbb érintett országgyülésre kiküldött teljhatalmu királyi biztosunknak, tekintetes és nagyságos gróf Mitrovszki Józsefnek a tüzérség generálisának, meg az erdélyi fejedelemségben levő hadsereg főparancsnokának a jelenlétében, készséggel és hódolattal letették, mondott fejedelemségünk többi közügyei között, közös akarattal és szavazatokkal elhatározott bizonyos czikkelyeket is alkottak és azokat az 1792-ik évi október 18-áról, a megnevezett teljhatalmu királyi biztosunk utján, alázatos jelentésük mellett, legfelsőbb jóváhagyás és megerősités végett hozzánk fölterjesztették; ezen felül némely, az 1791-iki országgyülésből elibünk terjesztett és az 1792-ik évben részünkről kegyelmesen megerősitett, de ugyancsak a karoktól és rendektől a többi megerősitett és legmagasabb aláirásunk és hitelesitésünk alá adott czikkelyek közül kihagyott czikkelyeknek, egy másik, 1792-ik évi október 13-ról kelt alázatos előterjesztésökkel, a módositását kérték: Mi a karoknak és rendeknek az emlitett czikkelyek megerősitése és módositása iránt alázatosan előnkbe terjesztett kéréséhez, azon atyai jóindulatnál fogva, a melylyel a mi hű karaink és rendeink, meg a kedvelt egész erdélyi fejedelemség irányában viseltetünk, kegyelmesen hozzájárulva, az emlitett s a maga módja szerint elébünk terjesztett czikkelyeket, az ügy jelentőségéhez képest, az alaptörvényekhez illő érett megfontolás tárgyává tevén, az ezen fejedelemség boldogulásának és közjavának előmozditására irányzott hajlamunknál fogva, közülök némelyeket a további megfontolás czéljából az emlitett karokhoz és rendekhez, meg az országos bizottságokhoz utasitottunk, a többieket pedig kegyelmesen elfogadván, 1794 október kilenczedikén, a karoknak és rendeknek visszaküldöttük a végett hogy azokat közönséges gyülésükön fölolvasván és megállapitván, végre a szokásos formában legmagasabb hitelesitésünk és aláirásunk alá terjeszszék föl. Végül az emlitett karok és rendek a mondott és részünkről megerősitett czikkelyeket, az 1794-ik év november 11-ik napjára az emlitett Kolozsvár szabad királyi városba hirdetett közönséges országgyülésükön elfogadván és kihirdetvén, a folyó 1795-ik év április elsején, a rendek elnökének és az itélőmesternek aláirásával ellátva, azon alázatos kéréssel terjesztették előnkbe, hogy Mi azokat a czikkelyeket s a bennök foglaltakat összesen és egyenként helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén, azokat királyi hatalmunknál fogva helybenhagyni, megerősiteni és e fejedelemségünk, meg az ebbe keblezett részek köztörvényeinek és végzéseinek törvénykönyvébe iktatva, ugy mi magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyeknek a tartalma ilyen:

Előbeszéd

Minekutánna a kikutathatatlan isteni bölcseségnek ugy tetszett, hogy a dicső emlékü néhai szentséges fejedelem Ő felségét, Második Lipót, római császárt és Németország, Magyarország, Csehország királyát és Erdély örökös fejedelmét, ebből a halandó életből a halhatatlanság dicsőségének örökös koronájához elszólitsa és a mi szentséges fejedelem urunk. Második Ferencz, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár, Németország, Magyarország és Csehország apostoli királya, Erdély örökös fejedelme s a székelyek ispánja, mint az előbb megnevezett néhai felséges II. Lipót császárnak az elsőszülött fia, az ausztriai királyi ház összes országai és örökös tartományai s ezek között emez erdélyi nagyfejedelemség és az ebbe keblezett magyarországi részek fölött, az uralmat, az ezen erdélyi nagyfejedelemség karai és rendei részéről, a magyarországi 1723-ik évi törvénycikkelyekkel megegyezőleg, önkéntesen és szabadon elfogadott s azt követőleg az 1744-ik évi III-ik és IV-ik czikkelyekben megállapitott és örök törvényeül megerősitett „Pragmatica sanctio” értelmében természetes és közvetlen öröklési rend alapján, szerencsésen átvette; a miképen a boldog jövendőt igérő uralkodásának mindjárt kezdetén, az ő atyai és töprengő első gondját arra forditotta, hogy az ezen fejedelemség királyi főkormányszékéhez intézett kegyelmes királyi leiratában minket, az ő összes hű karait és rendeit, irántunk való kegyelmes jóindulata felől, meg a mi jogainknak, kiváltságainknak és szabadságainknak megtartása felől biztositson és megnyugtasson; azonképen, hogy az ő királyi kegyelmességének még nagyobb bizonyitékát adja és atyai jóindulatát kimutassa, az 1792-ik évi junius hó 28-ik napjáról kibocsátott kegyelmes királyi leirata után az Ő szent felsége iránt való hűségi eskünek a letétele, meg az előző országgyülésből királyi legfelsőbb megerősités végett felterjesztett és az előbb nevezett szentséges felség részéről megerősitett czikkelyeknek a törvénykönyvbe iktatása és végül a törvényelőkészitő bizottságok kellő utasitása és szervezése, meg egyéb közügyeknek országgyülési tárgyalása végett, eme nagyfejedelemség és az ebbe keblezett részek három nemzetből álló összes karainak és rendeinek az ezerhétszázkilenezvenkettődik évi augusztus hava huszadik napjára Kolozsvár szabad királyi városba közönséges és a szokott módon megtartandó országgyülést hirdetett.

A mely közönséges országgyülésre, mi feles számban egybeseregelvén, miután ugyan ez a fent nevezett felség a királyi megerősités alá eddig fölterjesztett és Ő szent felsége által a legkegyelmesebben megerősitett czikkelynek az erősségére és foganatjára, a melylyel Ő szent felsége annak is bizonyságát adta, hogy az ő alattvaló népét nem másképen, hanem hit alatt és törvénynyel kivánja kormányozni, a mi alkotmányunknak nagyobb biztositása és erőssége czéljából, a dicső emlékü I. Lipót magyar király 1691-ik évi deczember 4-ikéről kiadott szentséges diplomáját megerősitő kegyelmes hitlevelét, a szokásos királyi biztositó levél helyett, az ő teljhatalmu királyi biztosa, gróf Mitrovszki József tüzérségi főparancsnok, az erdélyi hadsereg fővezére és egy gyalogezred tulajdonos ezredese utján, nekünk: hű karainak és rendeinek, a hódolati eskü letétele előtt, a közönséges országgyülésen kiadta; mi pedig azt, mint az erdélyi fejedelemség és a néhai I. Lipót magyar király, meg az ő felséges ausztriai házából való örökösei, mint magyar királyok között létező alapszerződést a legnagyobb lelki örvendezéssel elfogadtuk és az Ő szent felsége iránt tartozó hűségi eskünknek az elől megnevezett teljhatalmu királyi biztosa jelenlétében történt letétele, más részről pedig, a mondott királyi szent felség nevében és lelki üdvére, az emlitett teljhatalmu biztos utján, a mi jogainknak, törvényeinknek, mentességeinknek és kedvezményeinknek, a maga rendén, szentül és sértetlenül megtartására nézve, a királyi eskü letevése után, az azon országgyülésen tárgyalt többi közügyek között, közös szavazattal, bizonyos czikkelyeket is alkottunk, a melyeket az 1792-ik évi október hó 8-ikáról alázatos jelentésünk mellett, a mondott teljhatalmu királyi biztos utján, legfelsőbb megerősités és királyi jóváhagyás végett felterjesztettünk; ezekhez csatolván az 1791-ik évi czikkelyek közül is némelyeket, és pedig azokat, a melyeket Ő szent felsége a karok és rendek 1792-ik évi október 13-ikáról kelt alázatos fölterjesztésére, az elmult 1794-ik évi október 9-ikéről kelt leiratnak tartalma szerint, a mi kérésünkre kegyelmesen módositani és megerősiteni méltóztatott és a melyeket mi is kész örömmel elfogadtunk; alázattal kérvén Ő szent felségét, hogy ezeket a czikkelyeket helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintve, királyi és fejedelmi hatalmánál fogva megerősiteni, jóváhagyni, törvénykönyvünkbe iktattatni és ugy maga, Ő szent felsége megtartani, mint másokkal is, mindenkivel, megtartatni méltóztassék.