1792. évi erdélyi II. törvénycikk

a német örökös tartományok biróságai részéről, az azon tartományokban készpénzt kölcsönző, avagy áruczikkeket és egyéb holmikat hitelre vásárló erdélyi lakósok ellenében hozott itéleteknek a foganatositása iránti gondoskodásról, a kik magukat irásban vagy tettleg ama biróságok joghatóságának önkéntesen alávetik

Mivel a hazai törvények értelmében a szerződés a szerződő feleknek törvényt szab és a törvényes kötelezések hiában valók lennének, ha azok kellő foganatosításhoz nem jutnának; ezenfelül az igazság és az örökös tartományokkal szemben fennálló kölcsönös forgalom is, a mely a hitel biztositása nélkül fen nem állhat, megkivánja, hogy a törvényesen kötött szerződéseknek hitelük legyen és azoknak a birói hatalom útján való végrehajtásáról gondoskodás történjék; a karok és rendek Ő szent felségének eziránt tett kegyelmes előterjesztésére, elhatározták, hogy ugy azok, a kik valamely kölcsönvétel alkalmából, a saját biróságukról való lemondás mellett, önkéntesen és kifejezetten, egy idegent ismernek el, valamint azok is, a kik az örökös tartományok váltótörvényszékei alá tartozó kalmárokkal kereskedelmi társaságba léptek, a kötelezvényekben a maguk számára megnevezett biróság hatósága előtt tartozzanak törvényt állani; emez erdélyi nagy fejedelemség és az ehhez kapcsolt részek joghatóságai pedig a magukat ily módon kötelezettek ellenében, a szerződés tárgyára, meg az illetékességre nézve, az örökös tartományok hatóságai részéről meghozott s az erdélyi királyi főkormányszékhez áttett, innen pedig a maga módja szerént az illető joghatóságokhoz átküldött itéleteket végrehajtani tartozzanak.

Mindazonáltal, hogy a miképen, egyrészről, a hitelezőknek biztositásáról gondoskodás történik, azonképen másfelől, hogy a csalások kikerülhetők legyenek, az ilyen külső hatóságok itéleteinek a végrehajtására nézve elhatározzák:

1. Hogy ez csupán csak azokra a kötelezvényekre nyerjen hatályt, a melyeket törvényesen olyanok adtak, a kiknek a kötelezettség elvállalására jogi cselekvési képességük megvan; ennélfogva a kiskoruaknak, avagy a gyámság, gondnokság vagy atyai hatalom alatt állóknak kötelezvényei ilyen erővel sohasem birnak és ha esetleg ilyenek alapján végrehajtást kisérlenének meg és a végrehajtó biró előtt az ilyen kötelezvényeknek az érvénytelensége bebizonyosodnék, ez a végrehajtással azonnal hagyjon föl; a további intézkedések végett pedig a királyi főkormányszéket a végrehajtó biró értesitse. Hogy ha pedig maga az adós tenne benne semmisségi kifogást, ezt, ama a biróság előtt, a melynek magát irásban vagy tettleg a fennebb mondottak szerint alávetette, bebizonyitani tartozzék.

2. Hogy hazai törvényeink értelmében, a harmadik személy jogának mindenkor épségben kell maradnia, és ha ezt az a harmadik követelő a végrehajtáskor, a jogalappal együtt bejelentette, akkor a pernyertes és a végrehajtást vezető idegen fél (a végrehajtás előzetes foganatosítása mellett), a végrehajtó biró előtt dologi biztositékot kell, hogy adjon és kötelezettséget vállaljon az iránt, hogy az esetre, ha ezen nagyfejedelemség törvényes biróságai előtt, ez idegen jognak, akár a kötelezvény korábban keltéből, akár a betáblázásból, akár pedig az ügy természetéből eredő elsőbbsége bebizonyosodnék, elégtételt fog szolgáltatni.

3. Hogy az ingatlan javakra vezetendő végrehajtásnak csupán birói zálog jellege legyen és pedig úgy, hogy a nemesi fekvőjószágok bármikor, a polgári fekvőségek pedik a helyhatósági statutumok értelmében visszaválthatók legyenek.

4. Hogy a visszaüzés jogorvoslatának is helye legyen, hogy ha a visszaüző a végrehajtó biró előtt a dologi vagy személyi tévedést bizonyítani tudja.

5. Hogy a perinditást tudni lehessen és hogy senki történetesen, költött vagy már kiegyenlített kötelezvények alapján, idegen biróság előtt perbe vonva, vagyonában kárt ne szenvedjen, az örökös tartományok illetékes hatóságai elibe történő perbehivást, megfelelő határidő kitűzése mellett, a mely ennek a fejedelemségnek a távolságát tekintve, egy félévnél rövidebb nem lehet, ugyanazok az illetékes hatóságok átirattal tudassák az erdélyi királyi főkormányszékkel; a királyi főkormányszék pedig azon vármegyék, vidékek, székely- és szászszékek, avagy szabad királyi és mezővárosok tisztségei útján, a melyikben az adós lakik, a maga módja szerint és minden késedelem nélkül azt az adósnak adja tudtára; és azok, a kik abban eljárnak, a perbehivás megtörténtéről bizonyító levelet állítsanak ki.

Megfordítva, méltóztassék Ő szent felsége kegyelmesen intézkedni afelől, hogy hasonló esetekben, az erdélyi hatóságoknak magukat tettleg vagy irásban alávető idegenek ellenében meghozott itéletek végrehajtására nézve a viszonosságról gondoskodás történjék; egyebekben az érintett eseteken kivül az 1791. évi 43-ik törvénycikkely rendelkezése épségben maradjon.